Nemrég az Ikeában jártam, és megláttam ezt a képet:
Egyből az jutott róla eszembe, hogy ha egy üres lapot csatolnék oda azzal a csipesszel, lehetne rá írni. Szóval, megvettem a képet (mert itt a keret csak vele jár), kiszedtem a rajzot, és egy tiszta lapra felvéstem, hogy MI LEGYEN AZ EBÉD?, mert amikor egyébként szóban megkérdezem, általában azt a választ kapom, hogy “nem tudom”. Esetleg azzal kiegészítve, hogy “most nem vagyok éhes”. Ilyen lett a megoldásom, ami aztán az étkezőasztal mellett, a falon kapott helyet:
Tudom, lehetett volna sokkal szebben, mondjuk színes filccel írni, scrapbook-technikával ráragasztgatni ezt-azt, lehetett volna nyomtatni, esetleg mindjárt táblázatot, hogy a család is egyenesen írjon – de az a helyzet, hogy ez az egyszerű megoldás működik. Szépen sorakoznak az újabb ételnevek, és amikor tanácstalan vagyok épp, hogy mit főzzek már megint, csak odapillantok – és már meg is van. Bálint még németül is odaírta, csak hogy mindenki tudja, hogy is mondják germánisul, hogy mi legyen az ebéd.
A képkeret 1690-be került, ja nem, a kép volt annyi, a keret csak vele járt.
