Nagyon jól néz ki. Tényleg. Finom is.
Kár, hogy nem szeretem a barna sört.
Ez eddig nem is fogalmazódott így meg bennem, mert amikor nyáron, nagy melegben megkóstoltam, nem volt rossz. De most, hogy a leves lenyelése után, a végén ott marad az a jellegzetes keserű íz, egyértelműen kijelenthetem: nem szeretem.
A hagymalevest viszont nagyon.
Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és meséltem neki októberi kalandomat a Déryné Bisztróban, A hagymalevest emlegettem, ami katarzist okozott, ám előtte értetlenséget: mi kerülhet egy közönséges hagymalevesen közel 1700 forintba? Mert az alapanyag biztosan nem. Erre ismerősöm – foglalkozását tekintve szakács egyébként – elmélázott, és azt mondta: hát, végül is energiát bele lehet tenni jó sokat… Mert a hagymát lassan kell párolni, akár órákon át, akkor lesz olyan igazi.
E beszélgetést követően határoztam el, hogy főzök ilyen igazit. Mert én, aki képes vagyok 17 órán át készíteni a húslevest, nem ijedek meg, ha 3-4-5 órát rá kell áldoznom egy olyan igazi hagymalevesre, amit aztán hónapokig emleget, aki eszik belőle.
Reprodukálni akartam azt a levest.
És akkor szembe jött a magyar GoodFoodban a recept: jó sűrű, szép, sötét leves, tetején pirítós, azon sajt.
Úgy gondoltam, a barna sör nagyon jól passzol az ízvilághoz, miért ne próbálnám hát meg?
Valamiért nem bíztam magam teljes egészében a GoodFoodra, a neten találtam még egy szimpatikus receptet (the best french onion soup ever), és ötvöztem a kettőt.
Előmelegítettem a sütőt 200 fokosra,
Hat fej vöröshagymát szép vékonyan felszeleteltem.
Egy lábasban megolvasztottam 5 dkg vajat, beleszórtam a hagymát, átkevertem, majd lefedtem, és a sütőbe tettem 1 és 3/4 órára. A fedőnek nem voltak műanyag részei.
Félóránként átkevertem, majd fedő nélkül is visszatettem még a sütőbe jó 20 percre. Ilyen klasszul nézett ki már akkor.
A 20 perc leteltével feltettem a lábast a tűzhelyre, átkevertem a hagymát (közben persze puszta kézzel megfogtam a lábas fülét, mert kiesett a fejemből, hogy most vettem ki a sütőből). Megszórtam két evőkanál liszttel, két percig pirítottam, felengedtem 4 dl barna sörrel, 1 liter húslével, szórtam bele kakukkfüvet, babérlevelet, sót, borsot, és főztem fedő nélkül jó sokáig. Egy órán át biztos. Kóstolgattam, kóstolgattam, jó volt, de kesernyés. Főztem fedő alatt is még fél órát, majd fedő nélkül még, és amikor jó sok levet elforrt, kis vizet adtam hozzá. Arra játszottam, hogy előbb-utóbb csak gyengül a kesernyés íz – talán árnyalatnyit halványult is, de nem tűnt el teljesen. Eszembe jutott Pisti barátunk, aki a barna sör nagy kedvelője – gondoltam, összerakom az egészet egy dobozba, és elküldöm neki.
Mert valószínű, hogy aki szereti ezt a fajta folyékony kenyeret, annak telitalálat a leves is.
Pirított bagettszeletekkel, sajtot olvasztva rá. Gruyère-t, mondjuk, ha nagyon megadjuk a módját.
Az enyémen nem az van…
És ha nem sörrel készítem? Bor megfelel? Milyet és mennyit? Én is nagyon szeretem a hagyma levest és hozzád hasonlóan egy igazán finomért hajlandó vagyok áldozatot hozni, akár órákon keresztül:)))
Bor, bizony! 3-4 dl, valami finom, száraz. Mondjuk, furmint. De ebben abszolút kompromisszumkész vagyok…:)
Hm. Nagyon jól néz ki a hagymalevesed!Nekem is van egy tuti receptem (TV Paprikás szakácskönyvből vett Francia Hagymaleves), és mosolyogtam, amikor írtad, ugyanazokat az anyagokat használtad fel, mint én. Kivéve a barna sört, mert ahelyett fehérbort használok. És nekem is az a tapasztalatom, hogy az egész leves alapízét az határozza meg, ezért olyannak kell lennie, amit az ember szívesen megiszogat akár leves nélkül is…Nekem is kb. 20-25 percig kellene hagynom a hagymát párolódni-karamelizálódni az elején, de nekem sosem lett ilyen szép barna. Én azt hittem ott követem el a hibát, hogy vaj helyett margarint használok. Azt mindenképp megfogadtam, hogy legközelebb vajjal készítem, a pirult vaj finom diós íze miatt… De lehet, ki kellene próbálnom nekem is betenni a sütőbe. Amikor először készítettem, meglepődtem, mert nem akartam elhinni, hogy 2 óra alatt nem készül el. Most már tudom, annyi a minimum amit rá kell szánnom. :DAmúgy napok óta nekem is a hagymaleves körül jár az eszem. És milyen fura: pont te is arról írtál. 😀
Hmm! A lányom újabban szereti a hagymát! Lehet, ezt is szeretné? … 🙂 Vajon megkérdezzem előtte, vagy csak tegyem elé az asztalra? :))
én is ezt főztem a GoodFood-ból a héten, és mivel csak én ettem egyedül, 3 napig tartott (és le is fagyasztottam belőle):-) és örömmel jelentem, a kesernyés íz egyre kevésbé érződött – vagy megszoktam, de a 3. napra volt a legfinomabb. és a kakukkfű az egyértelműen hiányzik a receptből, én is azt tettem bele pluszban, meg egy kis mustárt. amúgy nekem ez jött be az összes eddigi hagymaleves receptből a legjobban, amit kipróbáltam.
Én meg pont ma csináltam hagymalevest ezer év óta először, és szinte ugyanígy van az én receptem is, csak az borral, én viszont csak vízzel csináltam (én úgy jobban szeretem, meg a gyerekek is, férj borral és bor nélkül is), és fűszerből is csak bors van (volt) benne, el is fogyott az egész. 🙂 A hagymát kb. fél órán át pároltam a vajon, utána még fél órát főtt a vízzel, szerintem isteni volt, nem is ettem másodikat, csak levest. 🙂
Én mindig ezt főzöm, nálunk ez az abszolút ász:http://www.closetcooking.com/2010/10/french-onion-soup.htmlA férjem imádja, főleg cipóban tálalva.-Kri