Zsófi haját kicsi kora óta hagytuk nőni; egyszer, úgy négyéves lehetett, szórakozottságból belenyírt, és akkor kénytelen voltam elvinni a fodrászhoz, hogy na, ezzel kezdjen valamit… És akkor lett a haja ilyen, mint ahogy ezen a képen látható.
Szóval, a haja azóta csak nőtt, és néhány hete ki is jelentette, hogy továbbra is növeszti, tudatosan. Ehhez képest, amikor eljött hozzánk fodrász barátnőm, Bea, hogy levágja Bence haját, Zsófi azzal állt elő, hogy rövid frizurát szeretne, most. Bea először szabályosan tiltakozott, hogy nem, azt nem lehet, mert meg fogja bánni. Itt szálltam be a vitába, csak annyit mondtam, hogy na és, hát a haj, az visszanő. Ne is mondjam, felelte erre Bea, volt, hogy a hosszú hajat levágató vendég este azzal hívta fel, hogy már egy órája sír amiatt, mert mégsem kellett volna megválni a koronájától, „csináljunk valamit”, és hát nem tudom, mire gondolhatott, mivel visszaragasztani nem lehet… Azt az én fodrászom mesélte, hogy volt rá példa, amikor a vendég férje hívta fel, hogy hogy merte levágni az ő felesége haját rövidre, amikor neki úgy tetszett.
Nekem is előfordult, hogy fodrász elrontotta, túl rövidre vágott valamit, de igazából soha nem voltam miatta lelki beteg, úgyis megnő újra. Akkor meg?!
Szó szót követett, már hárman győzködtük a szakembert, hogy ne aggódjon, nincs mitől tartani, nyugodtan nyírja rövidre Zsófi haját, legalább kipróbálja újra, milyen is az. Aztán nekem el kellett mennem otthonról, s mire visszatértem, teljesen új arc fogadott:
Na most én látok egy ifjú hölgyet nagyon klassz frizurával, de hol van Zsófi??? 🙂
Hát igen, a kislány szép lassan eltűnik:)))
Nagyon csajos,klassz!
Vagány?? Ez bizony dögös, nem eccerűen csak vagány. Döbbenet.:)
Tudjátok, ha ennyire jól eltalált frizkót látok, mindig rámjön a harci hév, hogy én is vágatnék – aztán úgy kell magamon erőt venni, hogy NE!!, mert a rövidhajú Kaé egyszerűen nem én vagyok, addig kínlódok, míg meg nem nő megint. Ha már a hátam közepéig ér, akkor kezdek újra magamra találni, na de addig…:)