Vasárnapi „pihenő”
Nem véletlenül került idézőjelbe a pihenő szó. Régebben az volt a szokás, de sok helyen még ma is, hogy vasárnaponként az asszony felkelt, elkészítette a reggelit és a férj, miután megreggelizett (lehetőleg ágyban), már el is ment hazulról, hogy ne legyen láb alatt. Az asszony pedig nekilátott a vasárnapi nagytakarításnak, kismosásnak, nagymosásnak, sütött, főzött, „vasárnapi” ebédet készített. Fényesre tisztította a réztárgyakat, kikefélt minden ruhát, röviden: többet dolgozott, mint bármelyik hétköznapon.
Délben hazajött a férj és jóétvággyal megebédelt. Ebéd után leült a karosszékbe, kicsit olvasni, kicsit szunyókálni, ha nem ment meccsre. Az asszony meg mosogatott és örült, ha senki sem zavarta.Estefelé megérkezett a férj és – ha jókedve volt – elvitte az asszonyt sétálni, vagy moziba.
Így telt a „pihenőnap” régen, de így telik a vasárnapja ma is minden asszonynak, aki hétköznap egyre-másra halogatja a munkát: „majd vasárnap” – felkiáltással.
Jegyezzük meg jól, a vasárnapi munkaszünet mindenkire egyaránt vonatkozik. Természetesen sok elvégeznivaló van vasárnap, de ilyenkor fele annyi idő szükséges hozzá, mint hétköznapon. Miért? Mert vasárnap ott van segítségül az egész család.
Vasárnap nem kell korán felkelni. Egyszer egy héten mindenkinek jól esik a heverés, újságolvasás az ágyban. A takarítás percek alatt kész. Az ebéd télen már szombaton elkészül, de nyáron is lehet féligkész. Ízletes és ünnepélyességében is egyszerű ebéd után közös mosogatás,törölgetés következhet, melyben résztvesz a férj és résztvehet az egész család. Ezután pedig együtt mennek el futballmérkőzésre vagy máshová.
(Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956, 30-31.o.)
Előzmény: Szabóné egy napja
Azt a közös mosogatást megnézném, ott a vájdling felett…Érdekes, hogy ezek a tanácsadók, beleértve az 1930-as években írtakat is, abból indulnak ki, hogy Mintaasszonynak vannak ugyan gyerekei (kettő), de egyiket sem kell etetni, öltöztetni, pelenkázni, biliztetni, stb. A bilizést azért írom, mert hajdanán sok időt és energiát fordítottak erre, hogy minél előbb vége legyen a pelenkás korszaknak – érthető okból. Hevesi Sándorné Az ideális háztartás c., 1927-ben megj. művében ír a pelenkamosásról, ami állandó melegvíz, mosógép és centrifuga nélkül… Hát, én próbáltam. A textilpelenkát eleve többször kell cserélni. Persze, Szabónénak ez meg sem kottyant, talán már mosógépet is vett neki az ura?
Zsuzsanna, anyukám még kézzel mosta az én textilpelenkáimat. Ráadásul a kútról kellett 20 vödör vizet felhúznia naponta hozzá. Nem csoda, hogy szobatiszta is voltam már 1 éves koromra. :-)Férjem dettó. Pedig az ö anyukája már csapól engedhette a vizet a pelenkamosáshoz. Söt, amikor a testvére megszületett megvették az elsö automata mosógépüket is.
Szabóné gyerekei már 6 hetes kortól bölcsisek voltak. Ott ruhákat és pelenkákat is kaptak, de otthon is meg kellett valahogy oldani. Akkoriban nem sok időt fordítottak a gyerek nevelésere, ellátásra. Unokatestvéreim, falun az 50-es években már pár hónaposan biliztek. A régi képeken látom, én csecsemőként a 60-as években fehér tipegőket, vagy napozót viseltem. Szegény anyukám moshatott, ő 1 éves koromig fizetésnélkülin volt. Fiam 24 éve született. Rá is általában textil pelenkát használtam. Kezdetben mosófazékban főztem ki és vasaltam is. Hamarosan beszereztünk egy autómata gépet is. Akkoriban jöttek be a Liberók. Én orvoshoz és utazásra is használtam. Anyósom ezért is veszekedett. Erzsébet
Bizony, Szi és Névtelen, én is komfort nélkül kezdtem a babagondozást anno. Hideg folyóvíz az volt, de teregetni nem nagyon volt hely. Igaz, nem tartott ez sokáig, csak fél évig. Örülök, hogy a „padlásszoba kis hercegnője” felnőve, anyaként már automata mosógépben moshat és eldobható pelenkát használhatott. És vasárnap kirándulnak!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Azért ebből a szempontból nagyon hálás vagyok, hogy most élek, és egy „sereg” háztartási gép lesi a kívánságaimat. No meg a férjem sem éppen a Szabó János… Megjegyzem, felőlem reggelizhetne vasárnaponként az ágyban, mert igazán megérdemli az egész heti hajtás után, és cseppet sem zavarna, de elképzelni nem tudom, hogy a gyerekeket hogyan tudnám addig távol tartani tőle… Mert ha ők egyszer felébrednek…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Szabónénak üzenem, hogy a Rákosi korszak előtt az emberek komolyan vették az Úr napját és nem dolgozták agyon magukat vasárnaponként. Ez a 6 napon át dolgozgatok a 7. nap a nyaralómat/lakásomat szépítem tipikusan a Rákosi korszak „adománya” számunkra! A fővárosban, nagyvárosokban volt ez a 7 napos munkahét jellemző, vidéken nem csak vasárnap mentes istentiszteletre/misére, sokszor azzal kezdték a napi munkát, hogy áhitatra mentek az templomba. A sok háztartási gépnek én is roppant örülök, szinte bármelyikről ódát tudnék írni…viszont, amikor keverőtárcsás mosógéppel mostunk, nem vettünk fel naponta 3 pár tiszta zoknit, 2x is felvettük uazt a farmert…stb. És amikor nem volt mosogatógépünk, a konyhapultunk sem nézett úgy ki mint egy kocsmapult (nem vettünk elő minden ivásra tiszta poharat). Ha kényelmetlenebb is volt, de legalább környezet tudatos 😛
Én is egyet értek Zsuzsával. Rákosi annak idején megakarta szüntetni a vallást, az egyházi ünnepeket, bezáratni a templomokat. A miskolci Minorita templom bezárása miatt a gyári munkások tüntettek. Szabónét a leírások alapján kommunista asszonynak gondolom. Aki nem volt az, a vasárnapjához a templomi szertartáson való részt vétel is hozzá tartozott. A családok együtt mentek.Erzsébet
Még jó,hogy a férjnek volt étvágya!
Na, igen, ez tényleg kedves volt tőle…