Vendégeink érkeztek tegnap este. Éjfélig beszélgettünk, a konyhát amolyan “nagyjából” állapotban hagytam. Reggelinél mentegetőzve söpörtem fel a vacsora morzsáit, hogy hát bocsánat, de este már nem volt kedvem…
Ugyan, ugyan, mondta erre N., a feleség, csak a legelszántabbak álltak volna neki éjfélkor.
– Az az igazság – mondtam -, van egy pöpec barátnőm, akinél ilyesmi egész biztosan nem fordulhat elő.
– Tudod, Móni – felelte erre -, mindenkinek van egy ilyen pöpec barátnője…
Szösszenet
ja, a Szabóné 🙂
Ezt akartam mondani 🙂
:)) Pedig nem… Azzal a bizonyos Szabónéval nem hiszem, hogy jóban lennénk…
Tudod, Móni már sokszor tartottam önvizsgálatot. Én is számtalanszor mentegetőztem már, ha nem volt elég nagy a rend otthon, morzsás a terítő, nem ártana felseperni a fürdőben stb… és rájöttem, hogy fordított esetben, ha valahol, barátok körében igazán jól érzem magam, engem például egyáltalán nem érdekel, mekkora a rend, vagy csillognak-e a boros poharak, mit tudom én. Ebből gondolom, hogy a barátaim is így vannak ezzel, és ezért már jobban tudok lazítani. A legszebb mégis az, amikor a pöpec barátnőmnél is felfedezek egy kis lazaságot 🙂