A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

A múlthoz való viszonyunk folyamatosan változik; “az idő mindent megszépít”, szokták mondani. Lehet egy tárgy, egy illat, egy érzés, zene, tulajdonképpen bármilyen inger, ami visszarepít bennünket a múltunk egy pontjába – pontosabban annak a misztifikált dimenziójába. Nosztalgiázunk – mondjuk ilyenkor, és olyan komplex élményt kapunk, amit legfeljebb azok értenek, akik éltek ugyanabban az időben, helyzetben.

Ezért van az, hogy míg mi, szülők most is remekül szórakozunk a Keménykalap és krumpliorr című, 1974-ben bemutatott ifjúsági filmsorozaton, a gyerekeink unják. Nekünk párosul hozzá a saját gyerekkorunk hasonló miliője, nekik nem.

Véletlenül bukkantam a Facebookon a Szubjektív nosztalgia című oldalra, és rengeteg “jé!!!”-élményben volt részem abban a tíz percben, amit ott töltöttem.  El is határoztam, hogy összegyűjtök néhány emléket, véletlenszerű sorrendben, amelyek számomra voltak meghatározóak a ’70-es, ’80-as években.

  1. Űrhajós sapka
a2
Forrás

Rövid hajam volt, legfeljebb vállig érő, és mindig hosszút szerettem volna. Aztán lett egy ugyanilyen sapkám – csak éppen kék-fehér színben – és úgy éreztem, teljesült a vágyam: hosszú copfom lett! A sapka mai szemmel rémes, de akkor…

2. Iskolai takarékbélyeg gyűjtőlap

a2
Forrás

Ti gyűjtöttétek? Én igen. De már nem emlékszem, mire költöttem az év végén kiváltható pénzt.

3. Süni hamutartó

a2
Forrás

A “nagyszoba” (mert volt még a “kisszoba”) dohányzóasztalának elmaradhatatlan eleme volt.

4. Moncsicsi

a2Maradandó károsodást okozott nekem. Szerintem abban az időben a Mónik jelentős részét Moncsicsinek kezdték hívni, amit utáltam, de nem tudtam ellene tenni semmit. A Moncsicsi tarolt. Aztán szerencsére elmúlt.

5. Videoton Mini-Vidi tv

a3A papámnak volt hasonló mini tévéje, amivel csak az volt a baj, hogy a fekete-feér adás számomra alig kivehetően látszott rajta.

6. Konyhakredenc

a2A mamámé világosabb volt, a fiókokban mindig találtam valami kincset.

7. Zenegép

a2Nagypapámnak kocsmája volt Veszprémben. Ötéves koromig náluk laktunk, és mivel a kocsma a házzal egybe volt építve, én is viszonylag sokat tartózkodtam az egységben. Nos, ott volt egy pontosan ugyanilyen bakelitlemezes zenegép, be kellett dobni egy kettest, és látni lehetett, hogy a gép végigmegy a lemezsoron, kiválasztja az óhajtott korongot, és már meg is szólalt a kívánt zeneszám. A törzsvendégek megjelenésemkor gyakran választották a “Mónikám, drága Mónikám”, illetve a “Minden jót, Mónika” című slágereket, amelyeket ki nem állhattam.

8. Tesla orsós magnetofon

a2Valami hasonló volt a miénk is – ezt a vaterán találtam -, azokkal az alsó füles gombokkal lehetett előre-hátra tekerni a szalagot, majd elindítani. Később a fülek letörtek, és egyre nehezebb volt elfordítani a gombot. Rengeteg rádiókabaré jelenetet tudtam kívülről az ilyen magnónknak köszönhetően.

9. Smena 8M – azaz Смена

a2Első fényképezőgépem. Nem igazán sikerült jó képet készítenem vele, pedig nagyon szerettem volna. Ráadásul nem volt olcsó mulatság akkoriban fényképezni.

10. Csoki

a2Ezeket a kisebb méretű csokikat gyűjteni is lehetett, és finomak voltak, hű, de nagyon. Volt váras is.

11. Bedeco

a2
Forrás

Az első magyar cukrozott instant kakaó. “Csak egy szó, Bedeco, s máris kész a kakaó.”

12. Hahota

a2Viccek, képregények, tudtuk kívülről. Alig vártuk, hogy megjelenjen. 1980 és 1992 között adták ki, negyedévente. A Pajtás újság és az Alfa magazin mellett ez volt a kedvencem.

13. Gumizás

a3
Forrás

Gumizzunk! – hangzott el a felkiáltás, és mindig volt valaki, akinél volt cirka három-négy méter, két végénél összekötött gumi; három személyt kellett hozzá, kettő tartja  – boka, majd vádli, majd térd magasságában – a gumit, egy pedig ugrál, az előírt szabálynak megfelelően.

14. Hajsütővas

a3Ó igen, ilyennel égettem el rendszeresen a hajam én is, mert muszáj volt “ondolálni”, mert az mindig is úgy volt, hogy akinek egyenes a haja, annak hullámos kell, akinek hullámos, annak meg egyenes.

 

Hát ennyit mára a tudomány és a technika világából.

Ó, tényleg, ki emlékszik rá, hol hangzott el ez a mondat minden vasárnap…? Írjátok meg kommentben.

És: gyertek a Facebookra is!

Ajánlott cikkek

2 Hozzászólás

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük