Benedek Tibor örökbecsű produkciója, a Bejgli e karácsonyi sütemény különleges tulajdonságáról szól: az elfogyhatatlanságról. “És akkor elmúlt az újesztendő, de nem múla el a bejgli. Elmúlt a Vízkereszt innepe, de nem múla el a bájgli.”
Nos, ez csak azért lehetett, mert nem ismerték a bejglitortát, vagy a csokis bejgligolyót.
A tennivaló annyi, hogy a megszáradt bejgliket ledaráljuk az aprítógépben, adunk hozzá kis narancslét, rumot vagy amarettót, olvasztott csokit és kakaóport annyit, hogy gyurmához hasonló masszát kapjunk. Ebből formázzunk golyókat, akkorákat, amekkora jólesik, és ha a család szereti, a közepébe gyúrhatunk egy szem rumos meggyet akár. Forrósítsunk fel 1 dl tejszínt, tördeljünk bele 10 dkg étcsokit, és kevergessük addig, amíg egynemű, szép barna nem lesz az egész. Ezzel a sűrűn folyós ganache-sal vonjuk be a golyókat, és ha úgy tetszik jobban, szórjuk meg a tetejüket mozsárban tört pisztáciával, dióval, vagy akár kókuszreszelékkel.