Először is elmondom, miről van szó. Tegnap elkezdtem egy, a terveim szerint egészen december 31-ig tartó programot: minden nap lefényképezek valami szépet/jót/vicceset, már csak azért is, hogy az élet nehézségei ne vonják el a figyelmemet a jó dolgokról. Lehet csatlakozni: örökítsetek meg kedves pillanatokat, bármit, ami épp akkor örömet okoz. Ha van kedvetek, küldjétek el* a képeket nekem, akár egy kis kommenttel ellátva, miért is volt az a dolog épp akkor szép, jó vagy vicces.
Nos, ami engem illet, ma több jó dolog is történt velem, de nem igazán voltak fényképen megjeleníthetőek. Mindjárt reggel, például, a szokottnál tovább alhattam; aztán, délelőtt egy kedves ismerősömmel beszélgettem jó egy órát. Az illető coach (kócs) képzést végez éppen, ez olyasmi, mint a személyi edző, csak nem az edzőteremben segít, hanem az életvitellel kapcsolatban tud hasznos tanácsokat adni. Nos, Hajninak én afféle gyakorlóterep vagyok, de szívesen vállalkoztam erre, mert egy kis lájfkócsing jól jön: az életem bizonyos területein szeretnék változásokat, csak épp a hogyanokat nem látom tisztán.
Aztán kora délután elmentem sétálni csak a közvetlen környékünkön, hogy fotózható szépséget találjak. És akkor az jutott eszembe, hogy igaz, hogy a tavasz, a nyár és az ősz sokkal színesebb, de azért a tél sem csak szürke. Ezért a második feladat – amennyiben csatlakoztok: keresd a színeket a télben!
*Ide várom a képeket: vagy a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra, vagy a facebook-oldalamra.