Mindörökké AMEN

Szombaton nagy közös családi koncertlátogatásra indultunk, ahova Bence nem jött, mert azt mondta, nagy lesz a tömeg.

Nagy is volt.

Budapesten jártunk a Pajor Tamás nevével fémjelzett AMEN együttes lemezbemutató koncertjén.

A fővárosba érkezésünket követően előbb a MOM Parkba mentünk, ahol emberemnek találkozója volt; úgyhogy Bálintot letámasztottuk a földszinti lift mellett egy szatyornyi kajával – éhes volt -, mi, lányok pedig szétnéztünk néhány üzletben. Úgy fél óra múltán tértünk vissza a lifthez, Bálint még mindig falatozott.

– Hát te? Még mindig eszel?

– Ja… közben fényképezkedtem a Szabó Győzővel.

– És azt hogy?

– Hát, álltam itt, aztán egyszer csak idejött valaki. Ránéztem, mondom neki, ne haragudj, véletlenül nem te vagy a Szabó Győző? Azt mondja, de. Erre én: lőhetek egy képet? Azt mondja, persze, csak el ne menjen a lift. Hát így.Jót derültünk a történeten, és továbbindultunk a koncert helyszínére, a Gyömrői úti Hit Parkba. Hát, Bencének igaza volt, sokezren voltak, de amíg az ember nem tud megfinanszírozni az otthonában egy magánkoncertet, addig ezt el kell szenvedni. Na jó, azért nem volt akkora szenvedés.

Szózene, avagy dalliteráció – így jellemezte művészetét Pajor Tamás, aki úgy zsonglőrködik a szavakkal, mint a cirkuszi mutatványos a labdákkal. Már ha mondhatok ilyen prózai hasonlatot. A koncert egy kis múltidézéssel kezdődött, amikor az Amen még ilyen volt:

Aztán ilyen:

Mígnem ilyen:

Pajor Tamás egyszerűen zseni, és azon gondolkodtam, hogy vajon miért kellett huszonöt év ahhoz, hogy erre végre szélesebb körben is ráismerjenek, hogy túllépjenek azon a tényen, hogy nem drogos punkzenészként halt meg fiatalon, és megbocsássák, hogy hívővé vált, s hogy ezt a pálfordulást nem rejtette véka alá.

A koncerten fellépett a Saul fia főszereplőjeként köztudatba robbant Röhrig Géza, aki A próféta című szerzeményét énekelte el; szintén vendégként érkezett a színpadra Takáts Tamás, aki a Szél repítsen című számmal nyűgözte le a közönséget.

Sok remek dal, a dalok között versek, poénok hangoztak el, szóval, tömeg ide vagy oda, jól szórakoztunk.

Ismerem a dörgést, de mikor lesz itt villám,

pedig nem a közértfokú magyarról tartanak itt nyilván.

Persze nem vagyok Rambo, se Marlon Brando, csak olykor egy kis budapesti gyarló mandró

De itt sütöm ki a szóját, a szóját a szójátékokat

A nemjóját e jó játékokat!

Hű, majdnem elfelejtettem: a belépőjegy úgy volt, hogy a Fénykor című lemez szűkített változatát lehetett megvenni, ahhoz járt a tiszteletjegy. Szóval, ötünknek öt cédét vettünk, holott megvan az eredeti, nem szűkített is. Úgyhogy most első körben kisorsolok ezekből hármat, hogy aki nem tudja még, mi is az a dalliteráció, hát megismerje, aki pedig tudja, hallgathassa sokat.

Tehát: a sorsoláson részt vesz, aki alább kommentben jelzi, hogy szeretné a cédét. Kedden, szerdán és csütörtök este sorsolok.

Nos, szeretnétek?

UPDATE!!

nyertes: Varga Renáta
nyertes: Kolonics Viktória
nyertes: Kercza Virág – írd meg a címedet e-mailben, kérlek! (praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com