Mi van a kolbászban?

Címkeböngésző vagyok. Egy időben le kellett mondanom erről a hobbimról, mert a látásom kicsit romlott, kellett pár hónap, mire ezt magam előtt is beismertem, és elmentem az optikusomhoz, hogy most már úgy néz ki, nemcsak távollátó szemüveg kell, hanem olvasó is. Így lett egy klassz multifokálisom, amit nagyon szeretek. Első pillanattól. Amolyan “látok! látok!” érzést adott, és újra olvasgatom a termékcímkéket. Sokszor olyan pofátlanul apró betűkkel nyomtatják őket, hogy azzal időnként még az olvasószemüveg is nehezen birkózik meg – de a kolbászok esetében ez nem így volt.

Szeretem a kolbászt, mindig is szerettem. Amíg anyai nagyszüleim éltek, nem is tudtam, milyen jó világ van, mert hogy ők minden évben vágtak disznót, vagy disznókat, és ott volt egész évre a szalonna, a sonka, a sok hurka, kolbász, háj meg miegymás, amelyből mi is részesültünk bőséggel.

Na ehhez képest.

Sokfélét kóstoltam már – olyat, ami boltban kapható -, de hát… Ott kezdem, hogy elolvasom a címkét. Ezúttal az “Eredeti Falusi Füstölt kolbász” elnevezés ragadta meg a szemem, külön megtetszett a random kis- és nagybetű használat. Na de az összetevők: sertéshús, rendben. Só, fűszerek rendben. Dextróz, azaz cukor, hát nem örülök, de ha jól tudom, előírás, mint a nitrites pácsó. Tudomásul vettem. Színezék. Színezék??? Hát az meg hogy kerül az Eredeti Falusiba? Na jó, nézzük meg, milyen színezékek.

• E160c: kapszantin, kapszorubin. Amint utánaolvastam, ez  egy teljesen veszélytelen adalékanyag, a pirospaprika természetes színanyaga, a karotinoidokhoz soroljuk. Tehát paprikából vonják ki, az élelmiszeripar számára engedélyezett oldószerekkel. Tulajdonképpen korlátlanul használható bármilyen élelmiszerben.
• E120: ez bizony a kármin, amiről már sokat hallhattunk. Kattintásvadász oldalak kiválóan fel tudják használni ezt az infót, hogy a kármint abból a kokcsinella nevű színezőanyagból állítják elő, amit fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonnak ki. Tehát, ha én lájkvadász lennék, azt a címet adtam volna: tetű van a kolbászban! A gond az vele, egyébként, hogy arra érzékeny embereknél allergiaszerű reakciót válthat ki. Különösen a szalicilsavra és annak származékaira való érzékenység esetén fordulhat elő légzőszervi vagy bőrtünet.

De az igazi probléma ott van, hogy ha már egyszer beleteszik ezeket – főleg az utóbbit – abba a kolbászba, akkor miért írják rá, hogy eredeti falusi? Hát melyik faluban vitte oda a nagypapa zacsiban a kármint, hogy na, mama, színezzük be azt a kolbászt jó pirosra, mer’ tudod, a kisunokánk csak akkor eszi meg! A nagypapa, ha pirosabbat akart, akkor paprikát tett bele még. Az eredeti falusiba az miért nem jó? És akkor a tartósítószert már nem is mondom; a papáét a füst tartósította.

Miért, miért kell mindennel trükközni? Miért kell színezni a joghurtot (szintén kárminnal, például)? Tényleg nem vennék meg, ha kevésbé lenne piros? Miért nem adhatjuk úgy azt az élelmiszert, amilyen? Valóban ennyire ostobák vagyunk mi, vásárlók? Hogy egy kis színezéktől már mindjárt jobbnak gondoljuk?

A kérdés költői, mert valószínű, hogy igen, ennyire ostobák vagyunk. Mert ha nem vennénk meg a különböző adalékanyagokkal telerakott élelmiszereket, akkor a gyártóknak át kellene gondolniuk, mivel is etessenek bennünket. De megvesszük. Mert nekünk így is jó.

Így is jó?