Emlékeztek még távparasztkodásunk idejére? Jó visszanézegetni annak az egy évnek az eseményeit, amikor megpróbálkoztunk a gazdálkodással, csak sajnos hibás alapokon – mert ha a gazda nem lakik ott helyben, bizony, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne.
Úgyhogy most körülményeinkhez alkalmazkodva a nem túl nagy füves területen, ami itthon rendelkezésünkre áll, létesítettünk egy kis üvegházat.
Igazából emberem ötlete volt, aki megelégelte az íztelen paradicsomokat és paprikákat, és az elmúlt hónapokban többször is kijelentette, hogy mostantól ez másképp lesz, sajátot fogunk enni, csak figyeljetek! Bevallom, nem hittem, hogy tényleg meg fogja csinálni, tekintettel, hogy mindketten sokat dolgozunk, és én előre ki is jelentettem, hogy a növények gondozásában rám ne számítson, tudja, hogy nem vagyok nagy kertész, és hát ha már egy kis időm van, azt szívesebben töltöm alvással, mint teszem azt, kapálással. Hajh, dolgos Mamütász hónapok!
Az üvegház valójában úgy lett, hogy sógorom forgalmazza, és volt olyan nagyvonalú, hogy emberem törekvéseit támogatva megajándékozott bennünket eggyel. Ebbe a házba került bele most 4 paradicsom és 4 paprikapalánta.
Annyi részem nekem is lett a dologban végül, hogy én válogattam össze a palántákat a kertészetben: minden palánta másfajta termést eredményez majd, lesz gömbölyű, kicsi, nagy, lédús, húsos…Paprikából meg kápia, kaliforniai, és persze tv is.
Hát ez most a legújabb vállalkozásunk. Majd tudósítok.