Nemrég a keszthelyi könyvtárban rendeztek egy kerekasztal beszélgetést, amelynek témája az volt, hogyan lehetne a jövőnket egészségesebbé, “jóízűbbé” tenni, lesarkítva: hogyan kerüljük el minél nagyobb eséllyel a mérgeket. Nyilván, a kulcs az alapanyagok beszerzése; honnan, mit veszünk, hajlandóak vagyunk-e utánamenni a vegyszermentesen termesztett zöldségeknek, igazi, tejből készült sajtoknak, felkutatjuk-e, hol vehetünk kapirgálós tyúkoktól származó tojásokat, háztájiban nevelkedett állatokat, vagyis ezek húsát, és megfizetjük-e ezek árát… És ez bizony nagy munka.
Az egyik beszélgetőtárs – mert én is a kerekasztal tagja voltam – például vendéglátós családból származik, ő maga is ebben a szakmában dolgozott, illetve dolgozik, de időközben elkezdett az egyik közeli faluban gazdálkodni: először takarmánynövényeket termesztett, majd amikor már volt takarmány, vett állatokat. Mesélte, hogy megpróbálkozott a repce termesztésével is, és hogy azóta nem vesz bolti repceolajat, sőt, akit csak lehet, lebeszél róla. Ugyanis, mint mondta, a repce olyan brutál vegyszerigényű növény, hogy neki magának lelkiismeret-furdalása volt, hogy az abból készült olajat emberek fogják elfogyasztani. Úgyhogy ő már a következő évben le is állt a termesztéssel, és inkább más, vegyszermentes növények termesztésébe fogott.
Mi is az egészséges táplálkozás utáni vágy miatt vágtunk bele hat évvel ezelőtt a Zalai River Cottage-programba, egy tőlünk 25 kilométerre levő kis faluban, Kallósdon. Azóta tudjuk, hogy gazdálkodni úgy lehet, ha az ember helyben lakik, vagy legalábbis annyira közel, hogy ha kell, naponta oda tud szaladni a birtokra. Mi nem tudtuk ezt megtenni, ezért egy év elteltével fájó szívvel bár, de lemondtunk az önfenntartás álmáról.
De vannak sokan, akik valóban felcserélik a városi életet egy minőségibb, egészségesebb élet reményében falusira. Elkezdenek növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni, megismerik e tevékenység örömét, szépségét, nyűgét, bánatát, ahogy mi is tapasztaltuk annak idején; például, hogy fantasztikus, amikor kikelnek a kiscsirkék, de tragédia, amikor elviszi őket a róka vagy a nyest. De az ember folyamatosan tanul, rájön, hogyan védekezhet a legkülönbözőbb károk ellen, mit, hova ültessen, hogyan hozhatja ki a legjobbat a rendelkezésére álló területből.
Nos, e hét végén, szombaton, azaz április 23-án tizenkét olyan dunántúli kert és önfenntartó gazdálkodás nyitja meg kapuit a látogatók előtt, amelyek gazdái kitartottak elhatározásuk mellett, és mindent – vagy szinte mindent – megtermelnek maguknak. Akit tehát érdekel a téma, látogasson el e gazdaságok valamelyikébe, vagy akár többe is, és kérdezzen bátran. Hátha saját maga is kedvet kap az önfenntartáshoz.
Bővebb információt a nyitottkertek.hu weboldalon találtok, van ott egy KERTEK feliratú fül, amelyen minden gazdaságról találtok leírást. Érdemes elolvasni.