Írtam nem olyan régen, hogy mostanában, ha azt mondom, “elmentünk kirándulni”, az általában csak négyünket takar: a férjemet, a két kisebb gyereket és engem.
Nem tudom, mit csináltunk rosszul, vagy talán mondhatjuk azt is, ez az élet természetes velejárója, hogy a kamasz(odó) gyerekek már inkább külön utakon szeretnek járni, vagy ha mást nem, hát otthon maradni.
Persze, van olyan, hogy kötelező program, ami alól senkinek nem lehet kibújni, de ez most nem volt az. A két nagyobb fogadkozott, hogy tanul, meg takarít, meg sütit süt, bármit, csak hadd maradjon itthon.
Na jó.
Mivel nem tudtuk, mennyire sárosak az utak, hogy fel tudunk-e menni az erdő szélétől 2,2 km-re található Berzsenyi-kilátóhoz, vagy esetleg párszáz méterrel az indulás után vissza is kell fordulnunk, ezért most nem ragaszkodtunk hozzá, hogy mindenki jöjjön, de legközelebb már muszáj lesz.
Gyönyörű helyen jártunk. Rátok is gondoltunk, az alábbi rövid videón mutatunk valamit a kilátásból.
4 tojás
30 dkg cukor
2 dl olaj (napraforgó vagy kukoricacsíra)
28 dkg liszt
10 dkg szeletelt mandula
40 dkg sárgarépa
5 dkg mazsola
1 cs vaníliás cukor (nem vanilin!)
1 cs sütőpor
1 tk őrölt fahéj
fél kk só
1. A sárgarépát megpucoljuk, és vagy lereszeljük, vagy aprítógéppel összeaprítjuk (nálunk az utóbbi történt).
2. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokosra (alsó-felső sütés).
3. Alaposan összekeverjük a cukrot és az olajat, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat.
4. Egy másik edényben összekeverjük a lisztet, a sütőport, a vaníliás cukrot, a fahéjat és a sót, majd apránként az olajos-cukros tojásba keverjük.
5. A végén beleforgatjuk a mazsolát, a répát és a mandulát is.
6. Vajazott-lisztezett 26 cm átmérőjű formába öntjük a masszát, és kb. 50 perc alatt megsütjük.
7. Amikor nagyjából kihűlt, bevonjuk olvasztott csokival. (Az eredeti receptben citromos-porcukros máz szerepelt, biztosan azzal is nagyon finom.)
Igazából a csokinak nem is volt ideje teljesen megdermedni, amint a képen látható, épp maradt 3-4 szeletnyi a fényképezéshez, ám a csoki még nem kemény a tetején.
Nagyon finom, és jól variálható süti: a mandula helyett mehet bele dió, aszalt gyümölcs, répa helyett pedig cékla, úgy is nagyon finom lesz!
Ebből is látszik, hogy nem csináltatok rosszul semmit! :-))) (Nem minden kamasz rakott volna rendet és sütött volna tortát…)
Nagyon guszta…egyszer meg kéne már kóstolnom a répatortát…Pont tegnap nézegettük a 14 éves kamasszal a kirándulós képeket, próbáltam kicsikarni belőle, hogy azért jó volt, hogy ide-oda eljött velünk…ugye idén is eljön azért…azt mondta: “hát ha olyan helyre megyünk ahol sokat lehet enni és jókat”…..férfiből van…:)
Tegnap elkészítettem céklával, és nagyon finom lett:-))
Hűűűű, le a kalappal! Méghogy elrontani? Ilyen gyerekeket…?
Szia Móni!Nálunk a répatorta valószínűleg válóok lenne (pedig nagyon guszta), ezért ezt most nem menthetem el. Viszont lenne egy teljesen más kérdésem: tudsz valamit altair-ről? Csak nekem nem jön be a blogja?
Szia Szilvi! Rá sem jönnének, hogy a répatortában répa van!!Nekem sem jön be a blogja…meg is kérdezem tőle, hogy mi van…
De jó, most már tudok megjegyzést írni, köszönöm, Móni! :)Szóval remek gyerekeid vannak és el tudom képzelni azt az örömet, ami akkor ért, mikor hazaértél a rendes, sütis házba! :))
Igen, egyrészt örültem a sütinek, de a rend…!!! Még át is rendezte a lányom az előszobát, és tök jó lett!!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Tegnap megsütöttem a répatortát – és nagy sikere lett! A fiúk nálunk amúgy nem szeretik a répatortát, de ezt! A felét még melegen ettük meg :-)Hétvégén kipróbálom a céklás verziót. Az is biztos finom
Repa torta az egyik kedvencem, az a tika, hogy nem kell elmondani a ferjednek, mibol keszul. Amugy szerintem a cukros/citromos mazzal az isteni!!!!TJ