A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Napok óta Turay Ida jár az eszemben.

Amikor egyedül vagyok az üzemben, gyakran elindítok a youtube-on valamit, mostanában például  régi magyar filmeket. Gyerekkoromban nagyon szerettem őket, de Bálint fiam, amikor egyikből látott pár percet, csak annyit kérdezett: anyám, hogy bírod te ezeket nézni?

Nem tudom, talán a nosztalgia miatt.

https://www.youtube.com/watch?v=m2xOomEZpFg

Némelyik egészen jó, vicces, van, ami bugyuta, túljátszott, és időnként nem értem, hogy ez vagy az a színész miért volt akkora sztár. De Turay Ida filmjei többnyire jók, még akkor is, ha egy időben meglehetősen beleszorult a kis ügyetlen, naiv, butácska lány karakterébe.

a1
A kor másik emblematikus színészével, Kabos Gyulával

Szóval, 1991-ben, amikor az egyik hévízi szállodában dolgoztam felszolgálóként, a hotel vendége volt Turay Ida. Egészen mostanáig azt gondoltam, hogy a férjével jött, de amikor utánaolvastam, kiderült, hogy ő 1977-ben meghalt. Békeffi Istvánnak hívták egyébként, és kora egyik leghíresebb színházi szerzője volt. 51 évig voltak házasok, álompárnak tartották őket, és úgy tűnik, azon kevesek közé tartoztak, akik tényleg azok is voltak. 1977-ben egy napon hazafelé indultak a Fészekből, Békeffy egyszer csak összeesett és meghalt. “Úri módon élt, és úgy is halt meg” – mondta róla özvegye. Kalandos életük volt, egyébként, ami egyáltalán nem könnyűt jelent. Éltek Németországban, Svájcban, Olaszországban is, de a hetvenes években visszaköltöztek Magyarországra, a Gresham-palotába, ott volt szép nagy lakásuk.

Tehát, amikor Turay Ida 1991-ben Hévízen járt, egy idős, nagyon beteg férfival volt. Miden nap fel kellett nekik vinni a reggelit, először azt hittem, egyszerűen nem akar a többi vendég között enni, ne zavarják, de aztán be kellett látnom: ha akart volna, sem mehetett volna le azzal a bácsival az étterembe. Egyik reggel, amikor én vittem fel nekik a reggelit, bekopogtam, benyitottam, és azt láttam, hogy az a törékeny kis idős asszony ott húzza-vonja a szinte tehetetlen, meztelen embert a fürdőből a szoba felé. Odaugrottam, hogy segítek, de azt mondta, á, nem érdekes, nem kell… Letettem a tálcát, ő a kezembe nyomott egy ötvenest – akkor még papírból volt -, elköszöntem, és mentem. És magamban nagyon sajnáltam ezt az élő legendát, hogy hírnév ide vagy oda, nem lehet neki egyszerű.

Turay Ida azt szerette, amikor kollégám, Józsi vitte fel nekik a reggelit; Józsi ugyanis hangosan, rajongva üdvözölte őt mindig: jó reggelt drága művésznő, hát hogy van ma? És kezet csókolt. A művésznő nagyon értékelte ezt a hozzáállást, Józsi volt az egyetlen, aki nem ötvenest, hanem százast kapott borravalóként.

A színésznő életéről nem sok sztorit lehet a neten fellelni, forrásként egy könyvet találtam: Párkány László “Turay Ida egyes szám első személyben” című kötetét.

 

Szeretitek a régi magyar filmeket? Ha igen, melyek a kedvenceitek?

 

 

 

Ajánlott cikkek

1 Hozzászólás

  1. Én is szeretem ezeket a régi filmeket(koromnál fogva talán még jobban, mint te), de most hirtelen nem tudnék kedvencet mondani. Illetve mégis:Kabos Gyula. Az összes filmjét szeretem, de az örökzöld talán mégis a Hyppolit a lakáj.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük