Ha a viktoriánus Angliában élnénk, akkor most ez a bejegyzésem nem születhetne meg, nemcsak azért, mert még nem létezne az internet világa, hanem azért sem, mert az illemhelyről beszélni abban az időben tabu volt.
Agatha Christie írta Életem című önéletrajzi könyvében, hogy “elképzelhetetlen volt, hogy a közvetlen családtagokon kívül más is meglássa, amint az ember oda bemegy, vagy onnan kijön. A mi házunkban azonban a vécéajtó a lépcsőkanyarból nyílt, az egész hallból jól látható helyen… A legborzasztóbb szituáció pedig természetesen az volt, amikor az ember jött volna már ki, de hangokat hallott odalentről. Ilyenkor nem lehetett kimenni, hanem odabent kellett kuksolni, hangtalanul és befalazva, amíg tiszta nem lett a levegő.”
Nos, mindenekelőtt emlékezzünk meg az angol költőről és polihisztorról, Sir John Haringtonról, aki a XVI. század végén feltalálta a vízöblítéses árnyékszéket, amit angolul úgy írnak, water closet, és vicces módon innen származik a mi vécé szavunk. Köszönjük, John, hogy nem kell a hátsó udvarba járnunk immár.
Bevallom, egyik hobbim, hogy figyelem a vécéket. Vendégségben, vendéglátóhelyeken mindig megnézem, mennyi fantáziát vittek e kicsiny helyiség kialakításába, dekorálásába. Nem értem, például, hogy miért divat 1,80 magasra csempézni a falait, mintha műteni is akarnának benne; úgy gondolom, a lényeg annyi, hogy a vécécsésze körül a fal lemosható legyen, de könyörgöm, ki pisil fel fejmagasságig?
Persze, tudom, bármi megtörténhet. Így gondolták azok is, akik azt a házat építették, amiben mi most lakunk: a földszinti mellékhelyiség az ajtó felső szélével egy magasságig gondosan ki van csempézve, unalmas, majdnem fehér csempével. Most már hetek óta azon töröm a fejem, hogyan alakíthatnám úgy – jelentős anyagi eszközök befektetése nélkül, tehát nem a csempe leverésével, és a falak újraburkolásával -, hogy azt a tulajdonképpen jelentéktelen időt, amit bent töltünk, kellemes körülmények között töltsük. Úgyhogy elkezdtem ihletet gyűjteni, és nagyon klassz ötleteket találtam. Az egyik kedvencem Jenna Sue blogjáról az első. Azt írja, ’70-es évekbeli fürdőt alakított át – nos, hozzánk a ’80-as évekre ért ide ez a dizájn. Tehát, ilyen volt:
És ilyen lett:
Nagyon tetszik, de külön szeretném felhívni a figyelmet arra az egyszerű, házilag összeeszkábálható tárolóeszközre, ami a tartály felett helyezkedik el. Könnyen fel lehet dobni vele egy unalmas helyiséget!
Aztán, Mandy Jean megoldása:
A monoton falfelületeket megtörhetjük polcokkal – a következő képen kosarakat fúrtak fel a falra, így tulajdonképpen viszonylag olcsó polcokhoz jutottak.
Polcok ládákból:
Egy másik DIY megoldás:
Bortartóból készülhet törülközőtartó:
A wc-papírt tárolhatjuk így is:
Vagy így:
A tartálynak is lehet másik funkciója; akkor van gáz, ha szerelni kell, mert akkor le kell bontani az egészet.
Tetszik, ha képek vannak a mosdóban. 
Képek még:
Tetőtérben:
És a tapéta. Nekik térkép a táj.
Tapétázhatunk újságokkal. Annyi, hogy rá kell vinni egy lemosható réteget.
Ezen a weboldalon részletesen bemutatják, hogyan kerülhet képregény a falra:
Táblafesték? Bár egy egész helyiséget kifesteni vele kissé költséges.
A fal festésével is klassz hangulatot lehet teremteni, ez a csíkos jópofa.
Ha nagyon gazdagok vagyunk, vásárolhatunk ilyen vécécsészét:
Szorulásosok még a helyiség kialakításánál gondoljanak arra, hogy esetenként sok időt kell eltölteniük e pár négyzetméteren.
További jó ötletek?
Gyertek a Facebookra is!
A képek túlnyomó többsége – ahol nem jelöltem a forrást – a Pinterest.