Emlékeztek még a Péntek Esti Bisztró Klubra? Hosszabb kihagyás után – több, mint fél éve volt az utolsó vacsoránk – újabb estre került sor, új helyszínen: a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum pincéjében, ami fantasztikus hangulatot adott ennek a kiváló eseménynek.
Amikor a menü megálmodóját, Vilmost megkérdeztem, mi a koncepció, mi lesz az ételsor, hogy én mihez igazítsam a desszertet, csak annyit mondott: még nem tudom pontosan. Minden friss lesz, friss zöldségek, friss gyümölcsök, de hogy pontosan mi – még nem tudja.
Hát erre varrjunk gombot.
De aztán szépen kikerekedett a történet.
Vilmos nem spilázta túl a menüsort, minden úgy szerepelt a menükártyán, mint a tányéron. Például: spárga-eper-libamell – és tényleg. Spenót-tojás-szarvasgomba. Szent Jakab kagyló. Nyelv-borsó-bodza. És egy sokkal homályosabb tétel: Mónisüti. 
A fogások fantasztikusak, frissek voltak, a borok remekül passzoltak az ételekhez.
S hogy mi volt az én desszertem? Nos, először valami epreset akartam, de aztán Vilmos mondta, hogy az nem lesz jó, mert eper már van a menüben.
Úgyhogy más gyümölcsöt választottam: mangót. Van kiváló, olasz 100%-os mangópürém, igazi mangóízzel, ezt felvert kókusztejszínbe forgattam. Sütöttem egy csomó enyhén citromos picike habcsókot, majd mentazselét készítettem: a szomszéd nénitől kapott mentát kiáztattam egy viszonylag enyhe cukorszirupban, majd tortazselével megkötöttem. Ezután már csak egy jó friss, citromhéjas mascarponés krémet kellett kevernem, és jöhetett a rétegezés.
Alulra 6 habcsók, rá a mangós krém, arra a darabokra vágott, szép smaragdzöld mentazselé, majd a mascarponés krém.és persze megint habcsók, díszítésnek mentalevél.
Mit is mondhatnék? Egy remek menüsor végére kerülni megtiszteltetés, ugyanakkor kockázat is: lefelé is, felfelé is viheti az egész este sikerét. Nos, a mangós desszertért egyhangúan rajongtak a vendégek.
Nem is maradt egy csepp sem.