A dolgozó nő háztartása

Ezt a könyvet, Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása című, 1956-ban megjelent művét a nagymamámtól kértem el jó fél évvel ezelőtt.  Nem értette; kérdőn nézett rám, “mi a csudának ez neked”? Hát, mondtam, mama, korrajz, amúgy meg szórakoztat, nem is kicsit.

Az elmúlt napokban csüggtem Pataki Mária szavain, voltak részek, amiket többször is elolvastam, és arra gondoltam, a legjobb mondásokat kigyűjtöm majd egy kis csokorba. Mind közül a kedvencem: “A jól felszerelt háztartásból nem hiányozhat soha semmi.” Hoppá.
Próbáltam utánajárni a szerzőnek, ki is lehetett Pataki Mária. Könyve első kiadása 1950-ben még asszonynevével együtt (Keresztesné), 1956-ban már anélkül jelent meg. További köteteit is e néven jegyzi, az utolsó, amit találtam, a Közgazdasági és Jogi Kiadó által 1982-ben kiadott “A vendégvárás ábécéje” című. Sajnos, a szerző személyével kapcsolatban nem lettem okosabb. (UPDATE: júniusban találkoztam az akkor 89 éves Pataki Máriával, az interjú ide kattintva olvasható.)
Ámde praktikus tanácsokkal annál inkább, nem is beszélve a 600, ínséges időkben is kiválóan hasznosítható receptről. Arra gondoltam, a bevezetőt mindenképpen megosztom veletek, aki szintén jól szórakozik az ilyen régi könyveken, bizonyára értékelni fogja.

Akit a háztartás ellátásának gondja, felelőssége vár, szép anyanyelvünk “háziasszony” névvel jelöli akkor is, ha egyedüli teendője a ház körüli munka ellátása, akkor is, ha dolgozó nő, és termelőmunka után várja  a háztartás ezer gondja.
Meg kell becsülni a jó háziasszonyt, aki családja testi jólétének és lelki nyugalmának őre, gondozója; felelős a rábízottak táplálásáért, ruhájuk és lakásuk tisztán-, rendbentartásáért.
Hány feladat várja? Száz vagy ezer – meg sem lehet számolni! Gyűrött férfiing, szakadt gyerekruha, eltűnt gomb, lyukas harisnya, vetetlen ágy, terítetlen asztal, mosatlan edény – csupa elvégzendő feladat. A háziasszony – aki a háztartás bonyolult gépezetét biztos kézzel, helyes arányérzékkel irányítja, nyugodtan, mosolygós arccal, csinosan, ápoltan ül családja körében és sohasem fáradt ahhoz, hogy szórakozni menjen – moziba vagy színházba – és elolvasson egy-egy jó könyvet.
Hányféle asszony van és hányféle háziasszonyi szenvedély? Vegyük sorra…
Van aki él-hal a lakásáért, legszívesebben porronggyal, tollseprűvel felfegyverkezve jár. Élete örökös harc – a tisztaságért. Betege, hogy gyerekei a játékokat szétrakják a szobában, hogy férje 15 évi házasság alatt sem tanult rendet – kabátját még most sem akasztja vállfára. Nem örül a vendégnek, mert egyre az jár az eszében, hogy mennyi takarítanivaló lesz utána. Zsörtölődik, veszekszik – és szenved.
Másnak a konyha a szenvedélye. Süt, főz, vásárol – nem kímél időt, fáradságot, pénzt, ha konyhájáról van szó. A kamrában felhalmozott készlet kétheti élelmét biztosítaná egy négytagú családnak, de ez kevés! Szenvedélyesen áll sorba, és ha valahol sorállást lát, előbb maga is beáll, azután kérdi: – Itt mit adnak?
Akad olyan asszony is, aki divatos ruhákért áldoz fel mindent. Családját elhanyagolja, egyetlen gondja – a divat.
Van asszony, aki azon a címen hanyagolja el családját, háztartását, hogy “csak a munkájának él”. Nem kisebb hiba ennek fordítottja sem.
A mi nő-ideálunk megállja helyét a munkahelyén és helytáll az otthoni háztartásban is: mikor főzni, mosni, takarítani kell, mikor beteg ellátása várja, mikor gyerekcsíny nyomait tünteti el – ruhán vagy sérült testrészen, mikor elromlik a vasaló, kiég a biztosíték, vagy eldugul a mosogató kiöntője.
Dolgozó nők milliói állják meg helyüket a világ minden részén. A mi országunkban, a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban megbecsülik a nők termelő munkáját és segítséget nyújtanak háziasszonyi teendőik ellátásához.
Bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, üzemi étkezdék, háztartási gépek, készételek, konzervek, a boltok nyitvatartásának szabályozása és sok más – mind a dolgozó háziasszonyokat segítik. Rajtunk múlik, hogy ezeket felhasználjuk és munkánkat megkönnyítsük.
Régi, polgári háziasszonyok – akiknek más elfoglaltságuk nem volt – sok hűhót csaptak házimunkájuknak, ezzel bizonyítva személyük fontosságát, nélkülözhetetlenségét.
A mai dolgozó nő viszonya a családhoz és a társadalomhoz megváltozott.
A legtöbb régi háziasszony – aki egész nap otthon volt – elkeseredve állapította meg: a háziasszonyi teendők elvégzésére kevés a nap 24 órája.
Vajon mi erről a Ti véleményetek, akiknek termelőmunka után naponta csupán néhány óra áll rendelkezésetekre, hogy ellássátok családotokat, foglalkozzatok gyermekeitekkel, emellett szerettek olvasni, rádiót hallgatni, moziba, színházba menni? El lehet végezni ennyi mindent? El, hiszen Ti magatok is elvégzitek munkába menés előtt – és munka után.
Szükséges ehhez azonban a helyes időbeosztás és a család segítsége.

A könyv további cirka hatvan oldalon látja el a kor hölgyeit a lakás berendezésétől, a konyha felszerelésén, a takarítás mikéntjén, a mosás, vasalás, folttisztítás trükkjein át a különböző fűtési módokig hasznos tanácsokkal. Szó van még a molyok és egyéb rovarok irtásáról, a szobanövények gondozásáról, sőt, még a legfontosabb javítási munkálatokról is! Ezt így vezeti be:

Elromlott az egyik villanykapcsoló, nem működik a villanyvasaló, rövid az olvasólámpa zsinórja, képet, előszobafogast akarunk felakasztani, csepeg a mosdó csapja – vagy éppen eldugult… Naponta találkozunk ilyen és hasonló problémával a háztartásban. Szerelőt hívatni ilyen apróságért szinte restell az ember – és ha hívjuk is, lehet hogy csak napok múlva tud kijönni. 

 Szó esik a szükséges szerszámokról, majd a konkrét műveleteket is leírja, mit kell kicsavarozni, meghúzni, melyik vezetéket hova kell illeszteni… Ehhez képest a későbbi “vízcsap bőrözés” semmiség.
Az alapfokú ezermester-gyorstalpalót követi egy kis elmélkedés arról, hogy ugyan, miért csak az asszonynak kellene végeznie a házimunkát? Kitér arra, hogy már kora gyerekkorban neveljük arra a kisfiúkat is, hogy igenis, vegyék ki részüket az otthoni teendőkből – milyen hálás lesz majd menyünk ezért egyszer! Szól a vasárnapi pihenő fontosságáról, hogy az tényleg pihenő legyen, egy jó kirándulás kivitelezéséhez ad támpontokat. Ezt követik a szépségápolás, tisztálkodás, hajápolás fejezetek, utóbbiban szerepel a meglehetősen vitatható mondat: “Két-három hetenként kell hajat mosni (zsírosodó hajat gyakrabban).”
Nagy hangsúlyt helyez az otthoni könyvelés fontosságára, költségvetés készítésének szükségességére, ugyanígy a helyes időbeosztás kialakítására. Megismerkedünk a kissé lassú mozgású, ám jó beosztású Szabónével, aki pragmatikusságának köszönhetően egy ebédfőzés idejéből 56 percet képes spórolni időben az ügyes és gyorskezű Kovácsnéval szemben, aki mit sem törődik a logisztikával, nem készíti oda, amit oda kellene, és amíg a krumpli fő, csak ücsörög, vagy rakosgat, és már el is bukott 35 percet.
Szabóné velünk marad még egy fejezeten át, megismerhetjük egy komplett napját, de ez külön megér egy bejegyzést.
Csak annyit mondhatok: I love Szabóné.
A szerző mindezek után már rátér az élelmezés tudományára, a főzéshez ad tippeket, majd következik 600 recept. Na, ezekből is szemezgetek a jövőben.