Rum baba – Baba au Rhum

Soha nem készítettem, és nem is kóstoltam eddig a fent nevezett édességet, tegnap egészen véletlenül akadtam a receptjére.

Talán már meséltem, hogy a Laptopkonyhával péntekenként megjelenünk egy oldalon a Metropolban; mindig van egy recept OZtól, illetve egy-két, többnyire a hozzávalókhoz, vagy magához az ételhez kapcsolódó cikk. Szerdánként találjuk ki Szilvivel, mi legyen az oldal tartalma, ő általában megírja a recepthez a bevezetőt, én pedig a kapcsolódó anyago(ka)t. Nagyon jól működik a mi kis párosunk így már közel egy éve, mondhatom, olajozottan.

Forrás: wikipédia

Nos, ennek ellenére tegnap meg voltunk lőve; a recept OZ hihetetlenül finom mákos gyümölcskenyere volt, de a mákról már írtunk, mást meg mit…? Tanácstalanul kattintgattam a neten, mígnem egyszer csak elkezdtem utánaolvasni a rumnak. És nagyon érdekes dolgot találtam. Nem a készítés módjával kapcsolatban, hanem a történetében. Források ugyanis említik, hogy bár hasonló italokat készítettek már az ókorban is, főként Kínában és Indiában, mégis, az első palack igazi rum egy bizonyos Juan Ponce de León, spanyol felfedező kezei közül került ki. Azt azonban nem mesélik sehol, hogy Ponce de León Kolumbusz második útjának egyik résztvevője volt, továbbá Santo Domingo hódítója, illetve Puerto Rico gyarmatosítója és első kormányzója. Felfedező vére nem hagyta nyugodni: meg akarta találni a mesebeli Bimini-szigeteket, amelyről azt híresztelték, hogy ott fakad az örök ifjúság forrása. Két hajóval indult neki az útnak, sok beteg és idős embert is magával vitt, hogy a forrásnál ők majd úgyis meggyógyulnak. Átkutatta a Bahamákat, felfedezte (és elnevezte) Floridát, majd a Golf-áramlatot is, ám a forrást nem találta meg. Mivel gyarmatosítási engedélyt kapott a Bahama-szigetekre és Floridára, 1521. július 1-jén utóbbi partjainál kötött ki, azonban az indiánok heves támadással fogadták őket. Ponce de León megsebesült az ütközetben, mérgezett nyíl találta el; pár nappal később meg is halt. Az örök ifjúság forrása helyett a hosszú hajóutakra lepárolt rum receptúrája biztosította számára a halhatatlanságot. Bizonyára maga sem gondolta volna, hogy az utókor hálás lesz majd neki annak az italnak a feltalálásáért, amely ugyan a vágyott fiatalságot nem, de gondtalan perceket vélhetően hozott matrózai számára is a hosszú hajóutakon.
E történetnek köszönhetően az én cikkem is összeállt, ugyanakkor találtam még valamit: kapcsolódó anyagként ajánlgatták valahol a rumos recepteket, első helyen a rum babát, ami eredeti nevén Baba au Rhum, merthogy egy kicsit lengyel, egy kicsit francia. Tetszett a recept, aminek egyébként szintén megvan a maga története… Bár kissé zavaros, de mégis, a legenda szerint Stanislas Leczinski volt lengyel királynak köszönhető, aki Franciaországban volt kénytelen menedéket találni a 18. század elején. Állítólag hiányos fogazata miatt szerette úgy enni a kuglófot, hogy előtte kicsit rumba áztatta, majd tejszínhabbal tálaltatta. Ez volt az eredeti rum baba. Mondom, állítólag.

A süteményt szokták egy nagyobb darabban (koszorú vagy kuglóf formában) sütni, de létezik kimondott rum baba forma is. Ebből is kapható többféle, a képen láthatóhoz képest keskenyebb és magasabb, de lelkiismeret-furdalás nélkül, mondhatnám, gátlástalanul használhatjuk meglévő muffin-tepsinket is, ugyanolyan jó lesz.
Tény, hogy kicsit babrálni kell a tésztával a végén, de megéri: nagyon finom édességet kapunk.

Hozzávalók (kb. 12 darabhoz):
30 dkg liszt
1 dl tej
1 dkg élesztő
3 dkg cukor
4 tojás
10 dkg vaj
fél kk só
1 marék mazsola (elhagyható)
1 ek kandírozott narancshéj (elhagyható)

A mázhoz:
20 dkg cukor
1 dl narancslé
1 dl víz
1 dl rum

A lekenéshez:
baracklekvár

A tetejére pedig tejszínhab.

A lisztet tálba tesszük, mélyedést alakítunk ki a közepében. Beleöntjük a langyos tejet, a cukorból teszünk hozzá egy teáskanálnyit, és belemorzsoljuk az élesztőt. Amikor felhabosodott, hozzáadunk először csak két tojást, a maradék cukrot, az olvasztott vajat,  a sót, és alaposan összekeverjük.

Amikor ez megvan, a maradék két tojást is eldolgozzuk benne egyenként, illetve a mazsolát és a narancshéjat. Egy órán át letakarva, langyos helyen kelesztjük. Ez a tészta lágy, ne adjunk hozzá lisztet csak azért, mert nem olyan, mint ahogy azt megszoktuk!

A megkelt tésztát átkeverjük, elosztjuk a formákban. Látjátok, hogy a 12. mélyedésbe nekem nem jutott, az a helyzet, hogy a jobboldali formát kicsit túltöltöttem, nem gondoltam volna, hogy még mennyire meg fog kelni.

Ennyire. Na, de ne szaladjak nagyon előre, tehát nyugodtan osszuk a tésztát 12 részre. Tegyük 15 percre langyos sütőbe (50 fok), majd állítsuk a hőfokot 200-ra, és kb. 15 perc alatt süssük meg a süteményeket.

Közben készítsük el a szirupot: a hozzávalóit forraljuk össze addig,amíg azt nem látjuk, hogy a víznél sűrűbb az állaga. Ha felnőtteknek készül a süti, akkor a rumot csak a legvégén adjuk hozzá, mivel én elsősorban a gyerekeknek sütöttem, beletettem az elején, így az alkohol elpárolgott belőle.

A kész süteményeket szedjük rácsra, a rács alá tegyünk egy tányért, majd egyenként fürdessük meg a  szirupban a tésztákat. Tegyük vissza a rácsra.

Nem maradt más hátra, mint hogy lekenjük forró baracklekvárral. Mehet a tányérra tejszínhabbal, vagy anélkül.