Nyaralásunkat illetően tehát adott volt az időpont, ezen kívül semmi. Nagyobbik lányomat, aki egy angol nyelvű magánoviban dolgozik, azonnal értesítettem, kérj szabadságot augusztus 28-tól szeptember 1-ig, mert nyaralni fogunk! Mindenkit felvillanyozott a hír, egyedül emberem volt, aki nagyon óvatosan ugyan, de feltette a kérdést, hogy nem lehetne valamiféle kényelmesebb körülmények közé mennünk…? Akár belföldön, vagy a határ mellé, és onnan átruccanni naponta, de biztos, hogy lakókocsiban kellene laknunk 4 éjszakán keresztül?
Először nem is értettem a felvetést. Elképzeltem magunkat Velencében, meg a tengerben, ehhez képest az a kérdés, hogy az éjszakákat hol töltjük, sokadrangúnak tűnt. Úgy voltam vele, elalszom én bárhol, csak végre, végre hadd szabaduljak ki egy kicsit a sütikészítés-kiszállítás vonzásköréből, hadd lépjek távolabb az üzemtől, hadd érezzem azt, hogy nemcsak dolgozom, de élek is.
Ahogy közeledett az utazás időpontja, úgy sűrűsödtek az üzembeli feladatok. Rengeteg tortát sütöttünk, reggel négykor keltem, este későn feküdtem, így az az illúzióm, hogy én majd szépen felkészülök az utazásra, és konkrét tervekkel állok elő, hogy a tengerparton fetrengés alternatívájaként mi mindent is csinálhatnánk ott, Eraclea Mare környékén, semmivé lett. Arra ellenben rájöttem, hogy a férjem és én mennyi mindent csinálunk ebben a vállalkozásban “csak úgy” – amit most, erre a négy napra mind ki kellett szervezni. Árubeszerzés, egyezkedés a kávézókkal, a napi gyártási lista összeállítása, mindenféle papírok, számlák megírása, kiszállítás – ezek mind a konkrét gyártáson felüli feladatok, és bizony nem kevés időt és energiát igényelnek. Másrészt úgy gondoltam, hogy ha ennyi év megfeszített, sőt, sokszor erőnkön felüli munka után nem tudunk négy egész napot kiszakítani magunknak, akkor talán jobb is, ha hagyjuk az egészet a csudába. Nehogy már azért éljünk, hogy dolgozzunk…
De nagyon akartam én ezt az egész nyaralást, így aztán sikerült embert szereznünk a szállításra, megbíztam az egyik munkatársamat az árubeszerzéssel, a másikat a kávézókkal való kapcsolattartással, a lista összeállításával. Végül emberem is belement, hogy kipróbáljuk ezt a lakókocsizást, és ezzel minden összeállt. 
A kitűzött napon, augusztus 28-án, vasárnap egy Ford Transit kisbusszal nekivágtunk a kalandnak, igaz, délután 2 helyett 3-kor sikerült csak elindulnunk. Bogyót a szomszéd néni gondjaira bíztuk, és búcsút vettünk otthonunktól.
A kocka el volt vetve.
(Folyt. köv.)
