Újabb két rövid epizód kiskutyánk életéből. Az első: kaland a rettenetes porszívóval.
A minőségért elnézést kérek, de nem túl könnyű egyik kézzel porszívózni (legalábbis úgy tenni), a másikkal meg videózni.
A második felvétel bizonyítja, hogy nem mindig engedelmeskedik a kis piszok.
Az a kis borz-figura volt az első játék, amit nekiadtunk, amikor hozzánk került; azt mondtuk neki, itt a tesód. Akkor még majdnem egyforma volt a méretük, és barátságosan cipelgette magával a vackába, ahol békésen elrágódott rajta. Most már úgy rázza szegényt, csoda, hogy még egyben van… Az alábbi képen egészen barátságosnak tűnik. Mintha még szeretné is…
de cuki!!! még a nem beszélő fiam is hangosan mondta veled “bogyiiii” 😀
Hi- hi, jót nevettem!Minden babakuty aranyos, Bogyó különösen.De még vár rád a kamaszkor Bogyóval, na arra kíváncsi leszek. Ugye megosztod velünk azt is :DMás:Tesóm mesélte tegnap telefonon, hogy mióta nagy hidegek vannak, beengedik éjszakára Maszatot- 10 éves puli- a beüvegezett verandára. Volt a padláson 3 koszlott, elhasználódott birkabőr, lehozta, kettőt leterített, a harmadikkal betakarta. Maszat másnap reggel a birkabőrön feküdt, a harmadik alól kipislogva :DAzóta este, ha beengedik, telepedik rá a szőrre, és várja, hogy takarják be.
Úgy tűnik, a porszívós játékot sokan eljátsszák, ahogy én is – mondjuk a papagájjal, macskával – szegények, nagyon félnek tőle, mi meg nevetünk ezen a félelmen, bizony!
Én direkt nem ijesztegettem!Csak porszívóztam, de nem kergettem a porszívóval. De hát csak nem gázolunk a lelkébe azzal, hogy nevetünk rajta…:)