Gyerekkorom nyarait anyai nagymamáméknál töltöttem sokáig, és azért a több, mint két hónap alatt megesett, hogy unatkoztam. Nem olyan rossz dolog az, higgyétek el kedves szülőtársak, érdemes a gyereket unatkozni hagyni, nem kell neki mindig programot szervezni. Ugyanis, aki unatkozik, az előbb-utóbb megpróbál kiutat keresni belőle, ez pedig a kreativitást szabadítja fel – na persze, ebből érdekes dolgok is kisülhetnek…
Mindenesetre, én akkoriban a könyvespolcon található köteteket vettem sorra, rengeteget olvastam, és elkezdtem kiírni a nekem tetsző mondatokat, sőt, miután rátaláltam a “Bölcsességek könyve” című aforizma-gyűjteményre, sportot űztem abból, hogy minél többet megtanuljak belőle. Aztán később rájöttem, hogy a magyartanárom előtt nagyon okos diák képében tudok feltűnni, ha a fogalmazások elejére odabiggyesztek valamilyen jól hangzó, nagyjából odaillő idézetet. Ez mindig bejött, én meg elszemtelenedtem annyira, hogy a végén már nem is fárasztottam magam azzal, hogy valódi idézetet keressek, kitaláltam valami frappánsat, aztán aláírtam, hogy W. Shakespeare. Sosem buktam le.
De azért bűnömet ezúton is beismerem, és minden érintettől elnézést kérek…:)
Most pedig készítettem egy kvízt, amelybe többé-kevésbé ismert idézeteket szedtem össze. Próbáljátok ki magatokat: benneteket át lehetett volna verni?
Jó volt! 😉 Egész sokat eltaláltam (8!)
10/10! 🙂