Ezzel a receptet gyakorlatilag le is írtam, slussz-passz, körte, édeskömény, márványsajt. Ennyi.
Egyszerűsége ellenére engem lenyűgözött,sőt, még a klasszikus ételeket favorizáló férjemet is.
Igazából úgy született ez az összeállítás, hogy a zöldséges lány, arra az örömteli felkiáltásomra, miszerint a kis gyenesdiási sarki boltban van édeskömény, érdeklődve kérdezte meg:
– Mit szoktál készíteni belőle?
Hááát izé. Mit is…? Ananásszal összeturmixolva, igen, úgy nagyon finom, de még mit is…? Megígértem a lánynak, hogy másnapra utánajárok, megköszönte örömmel, mint mondta, hétvégén családi vacsorára készül, és az egyik rokon csak salátát eszik, őt szeretné elkápráztatni valami különlegessel.
Na, itthon aztán nekiláttam a kutatásnak, és azt találtam, hogy az édeskömény ananásszal és garnélával házasítva népszerű jelenség, a recept talán Mammától indult, és nagyívű karriert futott be. Aztán, találtam édesköményes-körtés recepteket, mindenek előtt flatcat Gabriellánál krémleves formájában, és bár én nem levesben gondolkodtam, ez a párosítás megihletett: eszembe jutott a remek grillezett gorgonzolás körte köret, vagy könnyű vacsora, és arra gondoltam, ha a körte és a gorgonzola együtt ilyen klassz páros, bizonyára az sem lenne rossz, ha harmadiknak beszállna az édeskömény.
És még mennyire, hogy nem rossz!
Igaz, a jónevű gorgonzolát hazai márványsajtra cseréltem, de ez egyáltalán nem ártott neki.
Már véstem is le a „receptet” a lánynak:
Hozzávalók (2 személyre):
1 édeskömény
2 körte
5 dkg márványsajt
Az édesköményt és a körtét vékony csíkokra vágjuk, összekeverjük, és tetejére morzsoljuk a márványsajtot.
Ennyi! Az a vicc, hogy még az öntet sem hiányzik rá, így jó, ahogy van. Na, elvittem a kis papírt a boltba (más édeskömény receptet is írtam rá, biztos ami biztos), odaadtam a csajnak, aki hálásan köszönte.
Pár nap múlva kérdeztem:
– Hogy ízlett az édeskömény?
– Jaa, nem azt csináltam meg végül, hanem vettem ilyen zacskós vegyes salátát, meg leöntöttem olyan joghurtos öntettel, amilyet lehet venni, tudod.
Nos, hát dióhéjban ennyit ízlésformáló hatásomról.
🙂 Ne búsulj! Ha találok édesköményt én tutira kipróbálom!
Nálunk paradicsomosan nagy kedvenc. Édesköményt negyedekben vagy csíkokra vágva zöldséglében kicsit előfőzöm. Hagymával paradicsomszószt csinálok, úgy, hogy darabos maradjon a paradicsom. Bazsalikomot és sok petrezselymet teszek még bele. Tűzálló tálba alulra megy az édeskömény, rá a szósz, aztán egy réteg morzsa és sajt. Ha netán maradna másnapra, összevesznek, hogy ki viheti tízóraira. Van még egy mézes recept is, mindjárt megnézem.
1 kg édesköményt negyedekben zöldséglében pár csipet édesköménymaggal megpárolod, a levét felfogod utána. 2 ek vajon 2 ek mézet karemellizálsz, majd a zöldséget alaposan beleforgatod. Egy bögrényit a főzőléből ráöntesz és nagy lángon kicsit összefőzöd. A kis zöld levélkékkel szórod meg tálaláskor. Ezt a köretet még a 80+ nagynéninek is feltálaltam, aki igen konzervatív, és ízlett neki! 😉
semmi bajom alkalmanként a zacskós salátával, de nekem mindig keserű benne valami… a többi meg papírízű..:(
A zöldséges leányzó védelmében:sajnos szerintem van egy pár olyan ember, aki csak salátát eszik, de fogalma sincs arról, mi az, gourmet-nak lenni. Márpedig ez a Móni-féle kombináció igazi ínyenc fogás 🙂
Ja, és Mályvacsiga receptjei is eszméletlenül ínycsiklandozóak!
Bizony, nagyon jónak tűnnek! Köszönöm is Mályvacsigának!A zöldséges lányra pedig nem vetek követ…ha nem lennék blogger már egy ideje, lehet, én sem kockáztatnék ismeretlent ismertért.
Az édesköményt enyhén sós vízben előfőzöm, majd cikkekre vágom, és egy tűzálló tálba rakom. Sózott tejfölt összekeverek egész tojással, ráöntöm a cikkekre, és reszelt sajttal megszórom. Sütőben addig sütöm, amíg a tetejére ráolvad a sajt, és szép aranyszínű lesz.