Hirtelen megint hétfő lett, a hétvégi szünet után újra működésbe lendült a házi menza. Egy-két kisebb akadással, de ez a hét is egész jól kikerekedett.
Hétfő
A hét első napja – hacsak valamelyik munkatársamnál nem jön közbe valami nem várt esemény, betegség, ilyesmi – nekem általában szabad. Mivel mindig dolgozom hétvégén, próbálok hétfőn visszaszedni valamit a pihenés javára. Ebédnek azonban lennie kell, így hát a reggelt bevásárlással kezdtem. Előtte azonban szakácskönyvet nézegettem, amely most kifejezetten inspirált: úgy döntöttem, spenótos gombócokat fogok készíteni, hogy köretnek-e, vagy főfogásnak, azt nem döntöttem el ekkor még, de hogy lesznek, abban már biztos voltam. Vettem egy kiló marhahúst, némi darált sertéscombot is azért, hátha nem akar mindenki húsmentesen étkezni, meg a kosaramba ugrott fél kiló kuszkusz is – salátának gyakran készítem.
Miután hazaértem, gyorsan felkockáztam a marhahúst, és a kuktában elindítottam vele a gulyáslevest, a második pedig a kuszkuszsaláta lett spenótgombócokkal, és biztos ami biztos alapon fasírttal.
Kedd
Kedden Márti főzött – meséltem, hogy megosztottuk ezt a tevékenységet kettőnk között -, közkívánatra pazar szárnyasaprólék-levest állított elő rengeteg csirkeszárnyból és felsőcombból, sok-sok zöldséggel, elsősorban zsenge cukorborsóval. Csipetkével.
Mivel előző napról maradt darált hús további adag fasírozottnak, megállapodtunk, hogy főzzünk mellé egy klassz krumplifőzeléket. Hát, a főzelék ezen a napon annyira nem fogyott, ugyanis szinte mindenki a hétfői kuszkuszsalátát követelte, és ette fasírttal. Nem baj, a főzeléket áttoltuk másnapra.
Szerda
A főzelék ugye adott volt, de aki kedden szabadnapos volt, igencsak érdeklődött, hogy nincs-e még egy kis kuszkuszsaláta… hát, éppenséggel volt, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel készítettem egy újabb adagot. Azért átvillant az agyamon, nehogy úgy járjunk vele, mint előző héten a paradicsomos káposztával – de ez a veszély most nem fenyegetett. Mindenki ette a kuszkuszt, mint kacsa a nokedlit.
Ja igen, mivel fasírt már nem volt, rántott húst rögtönöztem sertéscombból, mellé kis rizst (jázmin), tartárt (mindig házi).
Csütörtök
Ismét Márti napja volt, a kívánság pedig vörösboros marharagu, hagymás törtkrumplival. Nagyon finom lett, bár a levét kissé elfőtte, de azért maradt rajta annyi, hogy ne legyen száraz. Még volt a szárnyasaprólék-levesből, ezúttal azonban mind elfogyott.
Péntek
Nem tudom, említettem-e már, de a péntek a leghúzósabb napunk. Eszembe is jut sokszor, hogy újságíró koromban péntekenként délután kettőkor már esélytelen volt bármelyik hivatalban is próbálkoznom, ha kellett még valami infó, sőt, igazából amit délig nem sikerült elintézni, azt utána már nem is nagyon lehetett, tehát, ha akartam volna, sem tudtam volna nagyon dolgozni – most meg nem ritkán még este hatkor, hétkor is nyomjuk a melót. Időnként elábrándozom rajta, hogy délután kettőkor letesszük a lantot sütőkesztyűt, mindenkinek jó hétvégét, és ki sem nyitom az üzemet hétfő reggelig, de aztán arra ébredek, hogy belelóg a kezem a csokimázba. Valami logisztikai okosságra van most szükségem, az időm nagyon kevés lett, éppen ezért drága számomra – meg kellene hát takarítani belőle többet. Na de ez a következő év feladata, nem szaladok annyira előre.
Tulajdonképpen csak arra akartam kilyukadni, hogy gyors ebédet kellett produkálnom pénteken, hogy inkább a termelésben tudjam hasznosítani magam. Fokhagymakrémleves, továbbá gombapaprikás galuskával. 40 perc alatt, tokkal-vonóval.
A hét felfedezése: a spenótgolyó, és az, hogy a kuszkuszsalátát gyakrabban kell készítenem. Mindenki jól jár.
Itt a letölthető menütervező, ha esetleg…