Próbáltad már a híres magyar tojáskávét?

Úgy kell nekem, hogy ilyesmit olvasok.

Van egy limonádé krimisorozat, pár éve futottam bele egészen pontosan a második részébe, a könyvtárban ajánlotta egy hölgy, azt mondta, ha tényleg csak kikapcsolódni vágyom, akkor ez arra jó.  Az volt a címe, hogy Epertorta és gyilkosság, Joanne Fluke írta, és mint kiderült, rengeteg részt kitermelt már belőle. 

Most már homályosan emlékszem, hogy akkor megfogadtam, többet a sorozat egyetlen részét sem veszem a kezembe, de így, pár év elteltével, és a temérdek munka miatt kialakult krónikus olvasáshiány okán oda jutottam, hogy azt mondtam Zsófi lányomnak: ha legközelebb könyvtárba mész, hozz nekem ebből a sorozatból pár darabot.

Hozott hármat.

A regényáradatról azt kell tudni, hogy egy kisvárosban, Lake Eden-ben játszódik, és egy kolléganő, bizonyos Hannah Swensen nevű cukrász botlik minden részben legalább egy hullába, a gyilkosságot jól kinyomozza, közben süt egy csomó sütit – sőt, idegesítő módon mindig van nála egy zacskó keksz, és bárkivel találkozik, azt rajtaütésszerűen megajándékozza -, és a könyv címe úgy alakul, hogy az írónő az ügyet elnevezi valamelyik sütiről. Eredetiben. Mert a fordítás kicsit szerencsétlen, szerintem. Ugyanis, amíg az eredeti cím az, hogy “Chocolate chip cookie murder”, addig a magyar cím “Egzotikus csók és gyilkosság”. Így fordították a sorozat többi részét is, tehát a süti nem az ügy neve lett, hanem valamilyen süti – és gyilkosság. A fordítónál egyébként az a név áll, hogy Sacher Stefánia, két süteménynév, elég fura, nem? Szerintem Sacher Stefánia nem létezik, de lehet, hogy ezt a fordítást én sem szívesen vállaltam volna a saját nevemmel. 

Na mindegy, pont.

A magyar tojáskávé rögtön az első rész tizenötödik oldalán hökkentett meg: 

“Hannah három tojást vett ki a pult mögött lévő hűtőszekrényből, és héjastul bedobta őket egy őrölt kávét tartalmazó tálkába. Aztán egy nehéz kanállal összetörögette a tojásokat, és meghintette az egészet egy csipet sóval. Miután az őrölt kávét összekeverte héjastul a tojásokkal, a tálka tartalmát a kávéfőző filterkosarába kaparta, majd bekapcsolta. Valahol azt olvasta, hogy ezt a kávéfőzési módot a magyarok fejlesztették tovább a török kávéból, és a vendégeinek az volt a véleménye, hogy Lake Edenben az ő kávéja a legjobb.”

Volt már, aki utánajárt ennek a híresztelésnek, és talált rá némi alapot, mindenesetre a tojáskávé mint norvég specialitás is feltűnik a net zugaiból. 

Nos, hallottatok már róla?

És Joanne Fluke-tól olvastatok már valamit?