Pont egy éve került a könyvesboltokba a Cafeblog Süti vagy nem süti című édességes könyve, amelyben én is szerepelek négy recepttel. Időnként előveszem a könyvet, kipróbálok belőle ezt-azt, vagy egyszerűen elindítja a fantáziámat egy recept, és az alapján készítek valami hasonlót, de az én stílusomra hangolva.
Most például Kapusi Gerti, a Sütit akarok! blog szerzőjének Brutális csokis pite elnevezésű süteménye ragadta meg a figyelmemet. A magam kínálatát tekintve nem nevezhetem brutális csokisnak, mert ebben 20 dkg étcsoki van, nálam a legdurvább csokis tortában pedig 60…
Gerti Oreóval készítette a tortát, de Oreo tortám már van – mivel azonban az Oreót egy manhattani pékségben készítették el először, ezért utalva a híres összetevőre, Manhattan csokis pite lett az én verzióm neve.
Hát ennyi a név története, de most már akár a lényegre is térhetnék… Annyit azonban elmondok előre, hoyg ne ijedjetek meg a hosszú szövegtől, a recept nem bonyulult. 
29 centi átmérőjű piteformában készült el a süti.
Hozzávalók a tésztához:
20 dkg liszt
2 dkg kakaópor
14 dkg hideg vaj
7 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 kk sütőpor
csipet só
A krémhez:
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
10 dkg cukor
fél vaníliarúd kikapart magjai
4 dkg keményítő
3 dkg kakaópor
15 dkg minimum 60 %-os étcsoki
A habhoz:
4 dl tejszín
10 dkg mascarpone
3 ek cukor
10 dkg étcsoki
A tetejére:
7-8 db Oreo (vagy valami hasonló) keksz
- A tészta száraz hozzávalóit mérjük egy tálba, dobáljuk rá a kockára vágott vajat, és a két tenyerünk között morzsolgassuk addig, amíg nagyjából egynemű keveréket nem kapunk. Akkor gyúrjuk bele kézzel a tojássárgát, és ha nem állna össze a tészta, nagyon óvatosan adagolva adjunk hozzá hideg vizet. A tésztát gyúrjuk golyóvá, majd lapítsuk el (így könnyebb lesz kinyújtani), és tegyük a fagyasztóba tíz percre.
- Főzzük meg a krémet: a tejből vegyünk külön fél decit, a maradékot öntsük egy lábasba a tejszínnel, kaparjuk bele a vaníliarúd magjait, meg a héjat is utánadobhatjuk, ha nem gyűjtjük vaníliás cukor készítéséhez. Egy műanyag tálba mérjük bele a cukrot, a kakaóport, a keményítőt, keverjük el a fél deci tejjel. A közben forró tejből egy merőkanálnyit folyamatos kevergetés mellett öntsünk a keverékbe (ezt hívjuk hőkiegyenlítésnek), majd utóbbit szintén folyamatos keverés mellett, de nem vékony sugárban, hanem bátran öntsük a tejbe. Amint besűrűsödött a csokipudingunk, már húzzuk is le a tűzről, majd keverjük simára. Amikor kicsit hűlt (úgy 60 fokosra), keverjük bele az étcsokit, és dolgozzuk el jól. Ja, és ha dobtunk bele vaníliahéjat, vegyük ki…
- Melegítsük elő a sütőt 190 fokosra. A piteformánk aljára vágjunk sütőpapírt. Nyújtsuk ki a tésztát, és helyezzük a piteformába. A peremre körben nyomkodjuk fel a tésztát. Süssük meg kb. 15 perc alatt.
- Ha olyan a piteformánk, hogy az alja egy külön korong a peremben, akkor meg sem kell várni, hogy kihűljön a tészta, hiszen majd egyszerűen alulról felfelé nyomva kiszabadíthatjuk a kész pitét a formából. Aki most nem érti, hogy miről beszélek, annak valószínűleg hagyományos piteformája van, ő várja meg, amíg a tészta kihűl, majd emelje ki, és helyezze a tortatálra.
- Kenjük a krémet a tésztába, várjunk, amíg kihűl – erre is rásegíthetünk hidegbe helyezéssel -, majd verjük fel a tejszínhabot a mascarponéval és a cukorral. Olvasszuk meg a 10 dkg étcsokit – ehhez javaslom, hogy öntsünk rá 2 ek tejszínt, és tegyük fél percre mikróba. Keverjük át, ha még nem olvad el a csoki, tegyük vissza újabb fél percre. Többre ne, mert ha a csoki megég, rettenetes büdös lesz nemcsak a mikróban, hanem az egész konyhában is. Szóval, ha végre szép, fényes sötétbarna csokimasszánk van, akkor nagy részét keverjük a tejszínhabba. Tördeljük a tetejére a kekszet, és locsoljuk meg a maradék csokival.
