Sosem terveztem meg egy évet előre. Annyi váratlan, időnként sorsfordító esemény történik az életünkben, amit nem lehet bekalkulálni, hogy teljesen feleslegesnek láttam azt, hogy képzelegjünk arról, mikor mit is fogunk csinálni. Például, néhány éve határozott elképzelésem volt, hogy könyvet írok, de mindenképpen írással foglalkozom, amikor nekem szegeztek egy kérdést, hogy akarok-e tortákat sütni egy kávézó számára? Hirtelen felindulásból igent mondtam, és úgy lettem cukrász, hogy eszem ágában sem volt annak lenni. Hozta magával a vállalkozást – vállalkozó sem akartam lenni -, azt, hogy alkalmazottaim lettek – főnök sem akartam lenni -, és azt, hogy éveknek kellett eltelnie, mire összesen öt nap szabadságra szert tudtam tenni.
Persze, van, akinek sokkal szűkebb keretek között zajlik az élete; megvan a fix munkahelye fix fizetéssel, fix szabadsága és fix elkölthető pénze, nos, ebben az esetben valóban lehet ábrándozni arról, hogy azon a szabad 25 napon majd mit is fog megvalósítani az ember. Meg hogy a munkahelyén hova fog előrelépni, milyen képzéseken vehet részt, mennyivel lehet több a fizetése.
Ó, sokszor ábrándoztam ilyen kiszámítható életről, meg a 25 nap szabadságról – de nekem más adatott, és ezt nem panaszképpen mondom, csak azt járom körbe, miért is nem tervezek komolyabban előre. Mert hogy sokszor azt sem látom tisztán, merre van az az előre. 
Ezért szeretem az Éviránytűt (Yearcompass), amit már nem először ajánlok figyelmetekbe. Ez egy olyan ingyenesen letölthető évrendező és évtervező füzet, amely kérdésekkel segít visszatekinteni a mögöttünk álló évre, feldolgozni annak fontosabb eseményeit, feltárni a sikereit, kihívásait, legszebb pillanatait. Önismeretre is tanít, hiszen rávilágít döntéseinkre, a kockázatokra, a meglepetésekre, megkérdezi, mire vagyunk a legbüszkébbek, mi az, ami formált bennünket az elmúlt évben, miért vagyunk leginkább hálásak. Felhívja a figyelmet arra, milyen fontos a megbocsátás és az elengedés, és ezt egy feladatban el is végezteti velünk.
2017-tel kapcsolatban először az álmainkra kíváncsi, terveinkre, amelyeket életünk különböző területein – család, munka, tanulás, körülmények, pihenés, barátok, pénzügyek – szeretnénk megvalósítani, és támpontokat ad ezek eléréséhez, az odavezető úthoz.
Ha végiglapozom ezt a füzetet, az elmúlt évvel kapcsolatba hála van bennem, jó évünk volt, sok függőben levő ügyünk elrendeződött. Második gyermekünk is leérettségizett, majd elköltözött – na jó, nem ennek örülök, hanem hogy azt tanulja, amire vágyott 🙂 Bálintról van szó, aki a pécsi egyetemen jogász-hallgató.
Büszke vagyok elsőszülöttünkre, Nórira is, aki megtalálta helyét egy angol nyelvű magánoviban, szereti, és őt is szeretik. A két kisebb, még itthon lakó gyermek is rendben van, Bence szereti az iskoláját, és piszok jó videókat készít, kíváncsian várom, milyen lehetőségekkel kínálja majd meg az élet ezen a területen. Zsófi az általánosban küzd, de végre jár újra lovagolni, és úszik velünk.
A legklasszabb dolog ebben az évben a nyár végi közös nyaralásunk volt, bár csak öt napról van szó, mégis, rengeteg közös élményt gyűjtöttünk, sokat el is meséltem itt a blogon. 🙂 
2017-ben szeretnék több szabadidőt. Szeretném, hogy a vállalkozásunk fejlődjön, és úgy tudjuk racionalizálni a teendőket, hogy kevesebb munkával hatékonyabbak tudjunk lenni. Szeretnék valakit, aki – mondjuk napi négy órában – elrendezi helyettem az összes papírmunkát, ami, úgy érzem, belőlem egyszerűen kiöli a kreativitást. Szeretném, hogy a családdal több közös élményt tudjunk gyűjteni, mint 2016-ban. 
Nektek is azt kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani nagy álmokat, legyenek klassz élményeitek, és ne felejtsétek el, hogy nem lehet mindig minden cukorból. Szóval, ha nehézségek jönnek – mert jönni fognak -, azt tudjátok kezelni, ne belefásuljatok, hanem legyen erőtök küzdeni és győzni. Ha elestek, tudjatok felállni, ha megbántanak, sikerüljön minél előbb megbocsátani, és továbbmenni.
Hajrá 2017!
Csodálatos írás! (lehet tényleg írnod kellene)