Hunor Érdről Solymárra utazott, ahol Eszter fogadta.
Egyből cukrászdába vitték, csak hogy jól érezze magát…
…aztán megtekintette a Templom-téren a „Hagyomány” című szoborcsoportot, sőt, pár pillanatig részévé is vált.
Másnap Eszterék megmutatták neki a várat, de csak messziről, mert ahogy Eszter fogalmazott, „gleccservas kellett volna a meredek úthoz”.
Megtekintette az angol katonai temetőt, amely az egyetlen Magyarországon – történetéről itt olvashattok.
Óvatosan megnézte a jeges Paprikás-patakot.
Járt a Rózsika-forrásnál.
Modellt állt havas mészkőfal előtt.
Kapott egy saját hómedvét:
Továbbá gyönyörködött a befagyott vízesésben, amely a Budai-hegység legnagyobb vízesése: 
Solymár a török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett, 1700 környékén svábok telepedtek le itt. Erről szól ez az emlékmű.
Aztán 1946 áprilisában a német lakosság 60%-át telepítették ki egyetlen hét alatt. Erről tesz tanúbizonyságot az alábbi emlékfal.
Aztán még megtekintette a faluházat.
Másnap egy nagy ugrással Hunor Bécsben termett – Esztert munkája a bécsi ENSZ-székházba szólította, s ha már a kisróka épp náluk volt, magával vitte. Így került Hunor először csak a székház elé:
Aztán bejutott, és fotózkodott a zászlók előtt, ahol a prominens személyiségek is szoktak:
Végül feltűnt Magyarország képviseletében.
Hunor tehát lépéseket tett a politikai pálya felé…ki tudja még, mire viszi…?! Mindenesetre, innen Budapestre utazott vissza Anikóékhoz, akik mutattak neki néhány nevezetességet, és továbbították Új-Zélandra. Úgy gondoltam ugyanis, hogy amíg nálunk nincs kirándulóidő, addig Hunor látogasson csak el melegebb éghajlatra…
A térkép:
Kövessétek Hunor Facebook-oldalát is, hamarabb láthattok új fotókat:)
