Kicsit aggódom, mert Hunor, a kalandozó magyar nem érkezett meg Aucklandből Melbourne-be. Jó, tudom, ez legyen a legnagyobb bajom az életben, de azért nagyon remélem, hogy ha már a Magyar Posta nem vesztette el, hát az új-zélandi vagy az ausztrál nem fogja.
Persze, van mivel elfoglalnom magam, a házi menzán a héten jobbára én voltam a szakács, lévén, hogy váltótársam, Márti lebetegedett. Egyik nap a kollégák azzal az ötlettel álltak elő, hogy legyen az ebéd hagymás rostélyos. Nos, ez eredetileg marha hátszínből készül, ezt azért elengedte a csapat, hiszen a lényeg a ropogós hagyma volt – amit különlegesen, öntöttvas lábasban sütött sertéscomb-szeletekhez adtunk végül. Pazar lett.
4-6 főre számítva szeleteljünk fel 4 vöröshagymát ne hajszálvékonyra, de ne is túl vastagra. Forgassuk lisztbe a karikákat, majd bő zsírban* süssük őket addig, amíg szép, már-már barnába hajló színük nem lesz. Ne tegyünk egyszerre túl sokat a zsírba! Szedjük ki papírtörlőre a kész hagymakarikákat.
Csak frissen jó, úgyhogy előre nem tudunk betárazni belőle.
*Én már jó ideje nem használok olajat sütéshez, csak zsírt (sertés-, illetve libazsírt). Rengeteget cikkeznek az utóbbi időben arról, hogy az oly egészségesnek kikiáltott növényi olajok (és persze a margarin) nagy mértékben felelősek a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért, mivel lerakódnak az érfalakon. Akit érdekel, olvasson utána, én kiebrudaltam a konyhából az étolajat már régen, egyedül olívaolaj van itthon.
