Szilveszterkor itthon voltunk, barátainkat vártunk (ötgyerekes család), és én rettentő fáradt voltam. A megelőző két éjszakán a magánytól erősen szenvedő kiskutyát pátyolgattam a nappalinkban, aki egyébként most már egész jól beilleszkedett családunkba. De akkor még folyton nyüszített, ha nem látott maga mellett valakit (leginkább engem szeret maga mellett látni), mivel kirekesztve érezte magát a falkából. A hálószobákba nem engedhettük be, mert ott laminált padló van, míg a nappaliban járólap, és a szükségszerűen bekövetkező “balesetek” nyomtalan eltüntetése csak utóbbiról lehetséges.
 |
A krónikus alváshiányom rányomta bélyegét az itthoni gasztronómiai körképre. Nem álltam a helyzet magaslatán, ami a főzést* illeti. Elterveztem, hogy estére majonézes kölessalátát készítek, ez eddig minden társaságban kiválóan teljesített, illetve, hogy majd sütök valami sütit. Mazochista módon persze végül egy, kalóriatartalomban nehezen überelhető költeményt álmodtam meg, valamikor a kora délutáni szundikálás közben, amit filmnézésnek álcáztam.
Amint felébredtem, gyorsan össze is olvasztottam 25 deka étcsokit 2,5 dl tejszínnel. Ez az a bizonyos ganache, amit már sokszor megénekeltem, szerintem a legegyszerűbb és legkiválóbb csokikrém, mert ezen a két hozzávalón kívül már csak egy kis időre van szükség a hidegben, hogy kellő állagúra hűljön. Néhány óra alatt úgy megszilárdul, hogy már egyáltalán nem folyik, de nem is kemény, egyetlen szóval úgy írható le, hogy tökéletes.
 |
| Az utolsó néhány kockát mentettem meg egy gyors fényképezés erejéig |
Tésztaalapnak a francia csokitortát választottam, csak épp mandula nélkül, és nem kerek tortaformában, hanem kisméretű tepsiben (21×24,5 cm)sütöttem meg. Amikor a tésztalap kihűlt, rákentem az addigra éppen jó állagú csokikrémet, és együtt hűtöttem tovább az immár kész sütit egészen addig, amíg a nép valami édesre nem vágyott, mert akkor előhoztam, nem túl nagy kockákra vágtam, és elégedetten nyugtáztam, hogy megint jól választottam.
Milyen jó, hogy nem álltam neki, teszem azt, croissant-t sütni.
*Itt tetszés szerint behelyettesíthető a takarítás, mosás, vasalás is akár.
hűűűű, ez nagyon jól néz ki :-)) sógorom csokit eszik csokival, jövő hónapban szülinapja lesz, megsütöm neki :-)) kérdésem már csak az – hülyén fog hangzani, de amúgy ezt nem szeretem mostanában – : főző vagy habtejszín? (sajnos jártam már úgy, hogy a másikkal csináltam, és csodálkoztam, hogy nem lett jó…. 🙁 )
Hűűű, Móni! Fogyókúrás bejegyzés után betenni egy brutális csokisat… :-)) na, akkor először megsütöm ezt a sütit, utána majd mozgok…
Ha felépültünk a karácsonyi sütitúladagolásból én is tutira megsütöm.:) Vigyázzatok ezzel a Bogyó gyerekkel, nehogy átvegye az irányítást a családban. Puli esze van annak, ahogy a képeket elnézem. Ne tévesszenek meg a cuki gombszemek és a szomorú tekintet!:)))))