Az idei karácsonyunk fő attrakciója, aki tényleg meglepetést jelentett Nóra kivételével minden gyereknek:
Bogyónak neveztük el. Keverék, anyukája puli, apukáját egyszer látták, ő volt fekete, de nem nagy termetű. Okos kis feje van, és már hallgat is a nevére.
Nóra lányom szerezte, az egyik osztálytársától. Az ő kutyájuk kölykezett ötöt, öt ilyen kis apró fekete gombócot.
Nos, lezajlott hát az ajándékozás, mindenki örül, sikerült eltalálni a gyerekek szíve vágyát.
Pár szót ejtek a vacsoráról. Elnézést, nem voltam túl nagy ötletgazda a héten, az az igazság, tegnapig nem is tudtam, mit fogok főzni. Csütörtökön már halványan körvonalazódott bennem, hogy húsleves, az lesz, ezért vásároltam 1,8 kg húsos marhacsontot, amiből közel 17 órán át főtt egy finom húsleves mindenféle zöldségekkel, és a végén persze cérnametélt is került bele.
A másodikhoz szintén csütörtökön a hentesnél lefoglaltam egyet a péntekre érkező kacsaszállítmányból, ámde váratlanul még aznap este kaptunk ajándékba hat gyönyörű libacombot.
Kacsa sztornó. Innentől egyértelmű volt, hogy libacomb lesz. Morfondíroztam rajta, hogyan süssem meg, hogy igazán finom legyen; végül zöldségágyon, lassú tűzön készítettem el, a következőképpen:
A megtisztított combokat besóztam, állni hagytam. A tepsibe vegyes zöldséget öntöttem (volt benne borsó, kukorica, kockázott répa, zöldbab, gomba, hagyma, fokhagyma), majd serpenyőben kevés zsíron pár percig sütöttem a combok mindkét felét. Utána bőrös felükkel felfelé a zöldségre fektettem őket. Mertem alá három kanállal a húslevesből A tepsit befedtem alufóliával, és a 140 fokos (légkeverésen) sütőbe toltam 3 órára. Az idő leteltével levettem a fóliát, a hőfokot 190 fokra állítottam, és pirulásig sütöttem a combokat (hogy a bőr ropogós legyen rajtuk), ez kb. 30 percig tartott.
Közben héjában megfőztem 1,5 kg krumplit, amit hámozás után feldaraboltam, kevés libazsíron serpenyőben átpirítottam, sóztam, és megszórtam apróra vágott rozmaringgal.
Soha életemben nem sikerült még ilyen jól.
Ja, és mellesleg feltettem egy hatalmas adag töltött káposztát délelőtt, ami kora délutánra készen is lett. A továbbiakban maximum vajas kenyeret vagyok hajlandó készíteni. Mondom ezt most; aztán lehet, hogy még az ünnepek alatt elkap az alkotó kedv.
Jó pihenést kívánok nektek, mi holnap a hagyományos december 25-i programunkat abszolváljuk: valamelyik környékbeli gyógyfürdőben áztatjuk magunkat naphosszat.
Móni, pedig nem is beszéltünk össze, ugye? 🙂
Igen, láttam én is nálatok! :))
Azok a szemek!!
Kedves Móni!Nagyon kellemes, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok Neked és a családodnak! Mindig csodállak azért, hogy a rengeteg teendöd mellett milyen finomságokkal kényezteted a családod! Nem az a lényeg, hogy minnél ötleteseb legyen a menü, egy igazán jól készített húslevesnél pl. nincs is finomabb!! A tied pedig (17!!!!! óra után) biztos hogy felejthetetlen volt!! 🙂 Ez a kutyus meg annyira édes, azok a nagy gombszemek!! Egy ilyen ajándéktól minden gyerek teljesen odalenne!! Egyébként én a hugomat becézem Bogyónak!! 😀
Csuda édes kutyuska!Örülök,hogy lett Nektek!:)Boldog Ünnepet Neked és az egész családodnak!