A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Miközben én elvagyok a sütijeimmel, a környezetünkben élők, barátaink életében sorsfordulatok állnak be.
Az egyiket elmesélem.
Szülővé válni nem megy egyik pillanatról a másikra, ugye, de mi van akkor, ha szinte minden előzmény nélkül egyszer csak ott a baba?
Aki örökbefogadásra regisztrál (vagy hogy mondják), az elvégzi a szükséges tanfolyamot, aztán szépen vár, egy és két év között valamennyit. Az élet megy az addig megszokott kerékvágásban tovább. Majd egy nap kap az ember egy telefont, hogy jó napot kívánok, született egy baba, akit az anyukája örökbe akar adni, szeretnék? Ma, de legkésőbb holnap el kell dönteni…
És az ember leteszi a telefont, és mindenfélék cikáznak a gondolataiban.
A munkahely. Holnap fel kell mondanom. Nincs semmi babaholmink. Fogalmam sincs, hogyan kell pelenkázni. Alkalmas vagyok rá egyáltalán? És így tovább.

Hát ezt történt a barátainkkal: hétfőn jött a telefon, hogy szombat este született egy kisfiú. Pénteken már náluk volt. A közben lezajlott három napon időnként láttam, mi zajlott bennük – beszélgettünk is többször, körbejártuk a nagy kérdést mindenféle oldalról: most mi legyen? Persze, nagy okosságokat mondani ilyenkor azt hiszem, nem lehet. Ezt csakis az örökbefogadó pár döntheti el, vállalják-e vagy sem, mi csak annyit tudunk, hogy gyereket nevelni nagyszerű, örömteli, ugyanakkor sok lemondással és fáradsággal járó feladat. Ám aki a saját gyerekét várja, annak kilenc hónap áll a rendelkezésére, hogy erre felkészüljön; nem mintha annyira fel lehetne rá készülni, egyébként, hiszen, főleg első gyereknél az embernek fogalma sincs, mi előtt áll. Nem tudja, milyen a szoptatással kínlódni, amiről addig mindenkitől azt hallotta, hogy az milyen tökegyszerű, fogalma sincs a mellgyulladásról, amikor tíz perc alatt tör az emberre a negyven fokos láz, és olyan fájdalmai lesznek, hogy a könnye csorog tőle. Nem tudja, milyen lesz, amikor évekig nem alszik végig egyetlen éjszakát sem, és amikor először nem ébreszti éjszaka a nyöszörgő gyerkőc, szinte bűntudattal ül fel reggel az ágyban, hogy te jó ég, csak nincs valami baj?
Szóval, erre felkészülni nem lehet, de lelkileg mégiscsak hangolódik az ember. De aki örökbefogad – annak tegnap még magáról szólt az élete, holnaptól pedig arról a mini emberkéről, akiről a szülőanyja lemondott.
Nem akarok pálcát törni az örökbeadó anyák fölött, Istennel mindenki elszámol egyszer minden dolog felől. Önmagában azt a tényt becsülöm, hogy ezek a nők nem az abortuszt választják, hanem kihordják a babát, életet adnak neki. Bár lemondanak róla, amit a többség biztosan rettentő nehezen tesz meg, különböző körülmények miatt úgy érzik, hogy jobb helye lesz máshol – és lehet, hogy tényleg jobb helye lesz. Olyan párokon segítenek az örökbeadással, akiknek vágyálma a gyerek, de mégsem jön össze.
És ezeknek a pároknak elvágólag lesz más az élete: egyik nap még csak ketten voltak, majd minden átmenet nélkül másnap már hárman.
Ez ám a feladat!
Szép és nemes, hogy a közhelyet teljessé tegyem.
Mindenesetre nagyon megható látni, hogyan változtat meg két embert egy ilyen apróság érkezése, illetve ahogy a környezet is hozzáalakul az új helyzethez: a nagymamák lassan elfogadják, hogy nagymamák lettek, megszeretik a kis jövevényt – de hogy ne legyen azért teljesen izgalommentes az eleje, ott van még hat bizonytalan hét, amíg a szülőanya meggondolhatja magát, és visszakérheti a gyereket.
Hát, ez foglalkoztatott enegem a héten, segítettem vásárolni néhány dolgot a barátainknak, és dobtam egy hátast a babacuccok áraitól. Hogy egy textilpelenka öt- és hatszáz forint közötti áron kapható…
Ugyanakkor azt is elmesélem, hogy megalkottam a kávézóba a répás-almás zabpelyhes diétás süteményt, amely nyírfacukorral készül. És még finom is.
Íme.

Fotó: Tofi

Hozzávalók:
3 tojás
10 dkg nyírfacukor (de lehet eritritol, vagy más természetes édesítőszer)
3 közepes sárgarépa reszelve
1 alma szintén reszelve
10 dkg aprószemű zabpehely
5 dkg zabpehely- vagy teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg őrölt mogyoró
1 tk sütőpor
1 tk fahéj

A tetejére:
1 ek kókuszzsír
1 púpos ek kakaópor
2-3 ek nyírfacukor
pár tk meleg víz, egyesével, nehogy túlzásba essünk

Először kikeverjük a tojásokat a nyírfacukorral, jó habosra, aztán szépen sorban belekeverjük a többi hozzávalót. 180 fokos sütőben cirka 25 percig sütjük.
Amikor már nagyjából kihűlt, megolvasztjuk egy kis tálkában a kókuszzsírt (mikróban), majd hozzákeverjük a kakaóport és a cukrot. Ha túl sűrű, adunk hozzá egy-két teáskanál meleg vizet, addig, amíg palacsintatésztánál kicsit sűrűbb nem lesz ez a kakaós massza. Akkor ráöntjük a sütinkre, és kész is.
Nagyon jó kis szaftos süti, sok napig eláll.

Ajánlott cikkek

8 Hozzászólás

  1. Állami gondozottakkal foglalkoztam mielőtt saját gyerekeim születtek volna, volt ott egy kisfiú…hát őt nagyon szerettem volna ha örökbe fogadhatom, de a szülei hiába nem látogatták, nem mondtak le róla. Akkor én is sokat gondolkodtam ezen.

  2. szia, ha adnál egy címet privátban, tudnék küldeni egy-két dolgot, ami megmaradt (plédek, textilpelus, textil-kifogó fürdőből.) de csak ha gondolod. szívesen adom, nagyon jó állapotúak, és nekem már nincs szükségem rá.
    Üdv,

    Edit
    (opovszkie@gmail.com)

  3. egy kedves ismerős is átment ezen, ők 4 évet vártak, és 4 ivf-en voltak túl. szóval azért készülgettek lelkileg, de persze erre nem lehet. viszont én, 1 gyerekkel, úgy érzem, h a terhesség sem készít fel. pl. terhesen nagyon féltettem magam, úgy éreztem, h ez hú de nagy feladat. hát az semmi volt a szoptatáshoz, fejéshez, éjjeli üvöltésekhez képest. szóval ilyen alapon azt mondom, sok erőt kívánok az ismerőseidnek, és a java most jön, nem maradtak le semmiről! a nagyi kérdés érdekes. de nálunk pl. ez sem jött természetesen, hiába a lányom igen. szóval ez is emberfüggő…hát ezek jutottak eszembe, és h sztem nagyon szép, ha vki örökbe fogad. és az is, ha örökbe ad, ahelyett, h …. :((

  4. A Nők Lapja szépen körbejárta ezt a témát, amihez nekem nem lenne merszem. Persze, könnyű nekem, van gyerekem. De akinek nincs, minden elismerésem, hogy felvállal egy kis életet, minden velejárójával együtt.

  5. “De aki örökbefogad – annak tegnap még magáról szólt az élete, holnaptól pedig arról a mini emberkéről, akiről a szülőanyja lemondott.”

    Móni, én a különbséget inkább ott látom, hogy ha te szülsz egy gyereket, akkor azért nagyjából tudod előre, hogy 8-9 hónapod van, mire megszületik. Az örökbefogadásnál lehet, hogy két hónap, de az is lehet, hogy öt év. A bizonytalanságról pedig tudjuk, hogy nagyon megviseli az embert. Amikor mi örökbe fogadtunk, még nem volt tanfolyam, mi pontosan két hónapot vártunk. De ilyenkor szerintem az ember inkább a föld felett ugrál két méterrel, mintsem azon töprengjen, hogy “jaj, mi lesz most velem, itt egy kisbaba….” Én legalábbis alig vártam, hogy a kezemben tarthassam. 🙂

  6. Virág, biztosan így van, ahogy mondod, hiszen átélted – ugyanakkor el tudok képzelni olyan szitut – és a barátainknál is ez volt – amikor egy-két körülmény azért felveti a kérdést, hogy most vajon melyik a jó megoldás, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy felelősségteljes döntést kell hoznia.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük