Ma délután öt körül hirtelen csend lett. Bálint nem üldözte tovább Bencét harsány „mit mondtál? mit mondtál?” kiáltásokkal, Bence nem menekült előle visítva-vonyítva, ám közben valahogy mégis nevetve, és visszaüvöltözve, hogy „puffasztott rizs! puffasztott rizs!”; Zsófi abbahagyta az áriaszerű dallamok éneklését, Nóra, nos, ő jól elvan magában – de ekkor, ötkor, tudtam, hogy ott ülnek a nappaliban, együtt, és mégis csend van. Kiszóltam a konyhából:
– Mit csináltok? Olyan furcsán csendben vagytok…
Mire Bence válaszolt vissza rezignáltan:
– Várjuk a karácsonyt…
:-)))))))))))
de helyesek 🙂
Hűűű. Az enyémek, mióta kitört a téli szünet, megállás nélkül pörögnek. Tiszta eksztázisban vannak.
Meghitt, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!!Már nem kell sokáig várni a srácoknak holnap KARÁCSONY!!:))
Nagyon szép, békés, meghitt áldott karácsonyi ünnepeket kívánok sok szeretettel:-))