A dilettantizmus és az értetlenkedés nagyon fel tud bosszantani. Olyankor kihívásnak érzem, hogy ráébresszem az értetlenkedőt, hogy nincs igaza, hátha levonja a tanulságot, és máskor körültekintőbben jár el – például munkavégzése során.
Mindjárt világos lesz, miről beszélek.
Többször volt már tanulóm az üzemben, felnőttképzésben résztvevők, mivel ott nem szükséges, hogy a gyakorlati oktató mestercukrász legyen. Mert én nem vagyok az. Soha nem volt semmi probléma, egészen mostanáig: jelentkezett egy fiatal lány, hogy nálam szeretné tölteni a gyakorlatát. Beleegyeztem, és átküldtem a szükséges papírokat, így a végzettségemet igazoló érettségi bizonyítványt. Így néz ki:
A lány beadta az oktatást végző intézmény – ahonnan már egyébként volt tanulóm egy éve – titkárságára, ahogy kell. Aztán egyszer csak rémülten hívott, hogy baj van. Nem fogadják el a papíromat, mert nem szerepel benne, hogy cukrász. No, mondtam erre, akkor hívd fel őket, és magyarázd el, hogy abban a képzési rendszerben ami még 91-ben is tartott, szakközépiskolásként nem egy, hanem egyből négy szakmát kaptunk mi, akik a vendéglátó szakközépben végeztünk: szakács, cukrász, felszolgáló és vendéglátóipari eladó (azaz pultos). Tehát a bizonyítványom nem kevesebb, mint egy szakmunkásképzőt végzett cukrászé, épp ellenkezőleg, több – bár erről nyilván lehet vitatkozni, ha a képzések minőségét vizsgáljuk. Mindenesetre tény, hogy négy szakma több, mint egy.
Felhívta őket, elmondta, de ez nem segített.
Jó, mondtam neki, add meg a számukat, akkor én is beszélek velük.
Felhívtam az ügyintézőt. Udvariasan bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy mégis, mi a probléma a papírommal.
– Hát az, hogy nem szerepel benne, hogy cukrász.
Vettem egy nagy levegőt, és elmagyaráztam az ügyintézőnek is azt, amit előzőleg a lánynak. Hogy tudniillik a nagy OKJ-s rendszer előtt így vettek egy kalap alá több szakmát.
– Hát rendben van, de honnan tudhatjuk, hogy ön cukrász, hiszen ez nem szerepel a bizonyítványában…
– Nem találkoztak még ilyen típusú bizonyítvánnyal?
– De, és nem is fogadtuk el.
– Nagy hibát követtek el, ugyanis újra csak azt tudom mondani, hogy a “vendéglátóipari”szakképesítés akkoriban ezeket a szakmákat jelentette. És Önökön kívül a NÉBIH, a kormányhivatal, és mindenki más elfogadta, sőt, egy éve még Önök is elfogadták.
– Hát nem tudom… És esetleg nem dolgozik Önöknél valaki, aki cukrász?
Nem taglalom tovább, még mentünk néhány kört, és ugyanígy elbeszéltünk egymás mellett. Úgyhogy innentől becsületbeli ügynek tartottam az összes valaha volt vendéglátóipari végzettséggel rendelkezőért is, hogy bebizonyítsam: igenis, cukrászok is vagyunk.
Bementem egykori alma materembe, és az igazgató-helyettest kértem meg: adjon igazolást a végzettségemről. Nem ment olyan egyszerűen, mint gondoltam, lévén, hogy a bizonyítványomban hivatkozott 1985. évi I. törvényt már hatályon kívül helyezték, és sehol sem volt fellelhető. De pár nappal később a birtokomban volt, és büszkén lobogtattam:Hát ennyi év után, íme, most már semmi kétség. Talán az ügyintéző hölgyet is sikerül meggyőzni.
A szomorú ebben a történetben, hogy az ügyintéző hiányos tudása miatt Önnek kellett szaladgálnia. Azt gondolom, ha nem tudok valamit, nekem kell utánanéznem, nem pedig másnak szaladgálnia. Az is szomorú, hogy ezek szerint a “körte máterben” is legalább ilyen tájékozatlanok voltak.
Az ügyintéző hölgyek általában nagyon praktikus gondolkodású fiatalok, akik tudják, hogy milyen lehetőségek nyílhatnak meg a pályázó előtt,ha jól végzik a feladatukat. A logikus gondolkodás egyik megnyilvánulása a kérdőívek kitöltésekor tapasztalható: bizonyos OKJ képzés alapfeltétele az érettségi, amivel értelemszerűen minden felsőfokú végzettségűnek rendelkeznie kell. Ezért a végzettsége rovatba beírja: “érettségi” ! Bizonyos helyeken hátrány a felsőfokú végzettség és tény, hogy a fiatal hölgyeknek több tapasztalata van a kérdőívek kitöltésében.
Ügyintézőt meg kellett volna kérdezni hogy neki milyen iskolai végzettsége van.
Ez az ügyintézői tudatlanság korunk problémája. A régi munkatársak vagy nyugdíjba mentek, vagy -főleg politikai indíttatásból- lecserélődtek. Az ifjú titánoknak és főnökeiknek a párttagkönyvön kívül semmi gyakorlati tapasztalatuk, kreativitásuk nincs, csak rendkívül gyanakvóak. Tárgyi tudásukat mindenféle pótcselekvéssel (pl. küldözgetéssel) “pótolják”, mert tudják, hogy megtehetik. Gondolom, hogy a “bizonyítás” után senki nem kért elnézést a hivatal részéről.
Nagy úr a hivatalnok akkor is ha buta, mint a föld.
A hibát a bizonyítvány kitöltője követte el, mert eleve a törvényi hivatkozásban felsorolt összes szakmát fel kellet volna sorolnia a bizonyítványban, úgy ahogy a később kiadott igazolásban leírták. Ez adminisztrációs hiba és hanyagság volt.
Nem vagyok teljesen biztos, mert amikor kiadták a bizonyítványt nyilván ez a rendszer élt, ezt kellett leírni és álmukban sem gondolták, mi lesz 25 évvel később.
Bár logikusnak tűnik, én is gondoltam erre,hogy rosszul töltötték ki a bizonyítványt, de azokban az években az összes bizonyítványt így töltötték ki mindenkinek, tehát nem gondolom, hogy ötletszerűen jött ez, hogy na, mit írjunk be, olyan hosszú felsorolni ezt a négy szakmát, inkább mondjuk azt, hogy vendéglátóipari…Gondolom, a hivatkozott törvény alapján nyilvánvaló lehet, csak hát a hivatkozott törvényt időközben hatályon kívül helyezték, én nem is találtam a neten sehol sem, lehet, hogy megpróbálkozom a könyvtárban, mert most már kíváncsi vagyok nagyon.
Én szívesen megküldöm neked 🙂 ha mondasz egy időállapotot (-tól -ig időszak), amelyik érdekel.
Tisztelt cukrász hölgy. Nem csak a cukrászoknál,de a könyvelőknél sem ismerik el a könyvelői szakképesitést 1973-ban érettégiztem a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol én is 4 szakmát szereztem. Az én érettségi bizonyitványomby bele van irva mind a 4. Csak egy a baj! Nincs mérlegképes végzettségem. Igaz,hogy a mai mérlegképesek még könyvelni sem tudnak, csakma szájuk nagy.Mi még megtanultunk könyvelni. De nem baj, fel a fejjel. Lehet, hogy az Ön ügyintézőjének felsőfoku képzettsége van de emellett olyan buta mind három tökföld együtt.
Teljes mértékben érzem a probléma lényegét és az üzletvezetőnél,ami már csak boltvezető minősítést kap :(,mert miért is lenne a végzettséged után tisztes megnevezés egy kétéves képzéssel tudtam elérni. Igen ennyire van a bürokrácia és egyébként a végzettségi kódszámot,besoroló számra hivatkozva utasították el a kérelmem. De utána megszereztem a Boltvezető 🙁 titulust aztán mégsem éltem vele. A végzettségem eladó,szakács,cukrász és a csúnya szavú kifejezés “pincér” és természetesen a gyakorlati idők is ki voltak töltve rendesen.
Anno, mikor én végeztem 1985.-ben, a Gundel Károly Vendéglátóipai Szakközépiskolában – csak a szakmai tárgyakból kellett különbözeti vizsgákat letennem, és kaptam egy második érettségit, ami SZAKÁCS, CUKRÁSZ, FELSZOLGÁLÓ és ÜZLETVEZETŐ képesítést nyújtott. Mai napig büszkén vallom, hogy az ország “Laci bácsi”-ja tanított a szakácsmesterségre. Természetesen nem dolgozom már ezekben a szakmákban, csak a szállodaiparban volt szükség rá.