A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Nem tudom, van-e olyan család, ahol nem jön el az az idő, amikor a gyermek, avagy gyermekek határozott kívánsága, hogy legyen kutya. Előtte esetleg hal, teknős, hörcsög, degu, vadászgörény, de előbb-utóbb kilyukadnak az álmok netovábbjánál, aki az ember legjobb barátja, állítólag.
Hát most ismét eljött ez az idő nálunk, és igen, érzem vesztünket.
Mert azt írják itt-ott, hogy nemcsak lelki támaszt jelenthet egy kedves eb búban-bajban, de a kutyás gyerekek általában könnyebben beilleszkednek a társadalomba, felelősségtudatra, önzetlenségre neveli őket a négylábú, továbbá a konfliktuskezelést is fejleszti az állattal való kapcsolat.
A másik verzió, hogy egy-két hónap, és az újdonság varázsa után a kutya anyura marad, akinek aztán valóban társa lesz jóban-rosszban.
Volt néhány szerencsétlen próbálkozásunk kutyákkal, egyik sem kellemes emlék. Az első, Alex akkor került hozzánk, amikor a város szélén laktunk egy viszonylag magányosan álló házban, a gyerekek két- és háromévesek voltak. Alex egy labrador és még valami más keveréke volt, kajla, állandóan feldöntötte a gyerekeket, idővel meg éjszakánként megszökött, feltúrta a kerítéshálót, és megkergette a szomszéd néni tyúkjait. Mondjuk, hogy csak megkergette…
Találtunk neki szuper helyet falun, és végre boldogok voltunk.
De aztán úgy öt év múlva megint beadtuk a derekunkat; ekkor egy ismerős vizsla-szaporulatának egyik példányát fogadtuk magunkhoz, ám a gazda bónuszként nekünk adott még egy kiskutyát. Ekkor még azt hittük, jól jártunk.
Borisz és Lea, a két bűnöző rövid időn belül leharcolta a gyönyörűen füvesített udvart, mozgásigényük kielégítésére pedig egyszerűen nem voltunk elegen. De ezt a történetet már leírtam egyszer, mégpedig akkor, amikor a vizslás kalandot követő újabb ötéves szünet után Picit fogadtuk be.
Azt nem mondtam el, hogy Pici, a kis kotorék eb néhány hónap múlva elegánsan megszökött. Előtte többször is, akkor mindig megtaláltuk, aztán egyszer csak nem.
Hát azóta csak két és fél év telt el, és most megint itt állunk, legyen vagy ne legyen, az itt a kérdés, illetve, érzem már, ez eldöntetett, de félek, mi lesz a vége.
Hogy őszinte legyek, én tettem a gyerekeknek egy halvány utalást arra, amikor a költözésről beszéltünk nekik (hogy ne fájjon annyira otthagyni a régi házat), hogy az új házban lesz hely, és nem lesz közös az udvar senkivel, még akár kutyánk is LEHET.

Német dog – csak illusztráció.

Leginkább Zsófi, a kis nyolcéves szíve vágya az eb, és minden alkalmat megragad kutyákkal való találkozásra; naponta látogatja a szomszéd Zeusz nevű német dogját, aki, szegény, meglehetősen depressziós, mert gyakorlatilag egyedül tengeti napjait úgy, hogy a házában fekszik, a gazdája ritkán látogatja, a ház üres. A szemben lakó hord a kutyának ételt naponta, hozzá csatlakoztunk mi is. Zsófi szerette volna örökbe fogadni Zeuszt, de szerencsére, erre nem került sor.Felbukkant a láthatáron Igor, a francia bulldog.

Ő nem Igor, de Igor is ilyen.

A gazdájának leégett a lakása, nem tudja magával vinni – ideiglenesen egy ismerősünk szállásolta el magánál az ebet, aki a minap arról érdeklődött tőlünk, jó-e a kerítésünk.
– Jó – mondtam gyanútlanul, mire az ismerős rávágta:
– Akkor tessék, itt van Igor, kétéves, kan, gyerekszerető, nem nyáladzik, nem ugat, kis mozgásigényű, csak egy fotel kell neki, és boldog – és mutatta Igor fotóját.
A férjem teljesen józan és elutasító volt mindvégig, én azért megbeszéltem az ismerőssel, hogy néhány gyerekkel megtekintjük Igort, minden kötelezettség nélkül. Este mentünk, Igor épp sétából ért haza, ivott, a pofája két oldalán csorgott le a nyál; valamilyen oknál fogva ellenállhatatlan vonzalmat érzett Zsófi csizmája iránt, és úgy gondolta, génjeit azon keresztül hagyná örökül, ezért folyton intim kapcsolatot próbált létesíteni a nevezett lábbelivel.
Mit mondjak, nem lopta be magát a szívembe – de a gyerekekébe sem, nem is kérleltek bennünket egyáltalán Igor befogadásának ügyében.
Aztán ma Nóra, a nagyobbik lányom azzal állított haza, hogy szuper karácsonyi ajándékot talált Zsófinak, engedjük meg… Az egyik osztálytársának a kutyája hat kiskölyköt ellett, és olyan édik, de annyira aranyosak…
Elmentünk ketten, Nórival, és megnéztük őket. Mit mondjak…? Két tűz között vagyok. Egyik oldalról ott vannak a gyerekek, akik szeretnének kutyát. Másik oldalról ott van a férjem, aki határozottan NEM szeretne kutyát.
Én ott vagyok középen, akire vélhetően majd marad a kutya, ha lesz.

Nektek van kutyátok…? Volt…?

Ajánlott cikkek

31 Hozzászólás

  1. Szia Móni! Ezeken mi is átmentünk annak idején, mikor gyerekek voltunk. Szüleim, mindig határozottan ellenálltak a kéréseinknek. Ennek ellenére volt a bátyámnak kis testű papagája, aki hamar kimúlt. Voltak galambok, de mindig meg kellett válni tőlük. De kutya, az sosem volt engedélyezve. Érvek: Ha nyaralni mész, akkor ki vigyáz / játszik a kutyával? Ha itthon hagyod ki eteti meg?Ha véletlenül megharap valakit – ki is fizeti azt ki?- hát mi. A kutya, mint egy gyerek. Állandó foglalkozást igényel; társaságot szereti, nem hagyhatjuk kint, a lakásba pedig aztán be nem jön!- szólt a szülői szigor. Így hát maradt a szomszéd kutyája és macskája egy kis simizésre, dédelgetésre. És felnőttünk állatok nélkül, nem lettünk frusztráltak miatta, be tudtunk illeszkedni stb..stb…. Nekem sosem volt, de nem is vágyom rá. I.

  2. Nekünk folyamatosan van kutyánk, egy-kettő illetve három gyerek mellett is! Én nem bánom, hogy van, bár nekünk csak egy kis testű keverék kutyusunk van – a gyerekek választották a helyi kutyamenhelyről, mikor az előző kutyusunk jól megérdemelt örök pihenőjére távozott. Nem volt kérdés, hogy legyen utódja – a veszteséget az új kutyus tudta feledtetni a gyerkőcökkel. Nálunk a gondozást a férjem végzi, ő eteti a macsekkal együtt! :)) És jól megvannak együtt az udvarban a cicussal.

  3. Szia!Nagyon sok menhely keres ideiglenes befogadókat pl. helyhiány miatt. Ez jó megoldás lehetne nektek, mert nem kell véglegesen elköteleznetek magatokat. Ha közben pedig beválik a dolog, akkor egyszerűen megtartjátok a kutyát.

  4. Én nagyon szeretnék a fiamnak a születésnapjára kutyát. Nem azért mert annyira odavagyok érte, hanem mert tudom, hogy neki nagyon-nagyon jót tenne. Egyrészt. Másrészt megjönnek Névtelen érvei. Mi lesz nyaraláskor? Mi lesz, ha agyerek megunja? Ez egy kb. 15 éves projekt nekem. A felelösség rajtam van, amibe persze bele lehet vonni valamilyen szinten a gyereket, de a nagy része akkor is az enyém. Akarom-e én ezt? Nehéz a válasz. Azt viszont eldöntöttem, hogy ha mégis a kutya mellett döntenénk, akkor csak olyat, amilyet igazán szeretnék: nem a szomszédban világra jött ajándék kutyust, hanem álmaim kutyáját.(Mondjuk már ez a része megvalósíthatatlan, mert álmaim kutyája a bernáthegyi.:-))

  5. Móni!Annyi problémát, nehézséget oldasz meg nap-mint-nap! Hát pont a kutya fogna ki rajtad?! Nekünk van, volt és lesz is kutyánk. Imádjuk őt, ő imád minket, és mindig megoldottuk az ellátását, távolléteink során is.Mint mindig, én most is Zsófinak szurkolok. Ha már lovat nem tarthattok… :-)Puszi,Szilvi

  6. Hát nem olyan régóta van nekünk egy kutyánk. Egy olyan, mint Igor, csak őt Arthurnak hívják. Francia bulldog, fiú, három éves, és szintén befogadtuk. Életünk legjobb döntése volt. 🙂 Barátságos, igazi társunk mindenben. A gyerekek imádják, és ő is őket. Mindenki segít, sétálnak vele, játszanak vele, etetik, simogatják. Amit nyálnak néztél ivás után, az csak víz volt. Nem nyálzik, viszont a furcsa fejforma miatt csak ilyen “disznó módra” tud inni. És horkol is, mert nagyon rövid az orra. De nem tud harapni. És végtelenül okos. Pedig a mi kutyánk süket, mégis tudunk vele kommunikálni. Ha úgy gondolod, bármiben is segítséget nyújthat (döntésben) a blogomon ajánlom figyelmedbe az összes Arthur cimkéjű bejegyzést. Ha esetleg egy bézs színű szuka francia bulldogot szeretne valaki befogadtatni veletek, küldd hozzám légyszi… nálunk még elférne. :)))

  7. Szia Móni!Ez a kutya iránti vágy nálunk is végig söpört. Mondhatom, évekig hadakoztunk ketten egy ellen. Ugyanis én rettenetes kutyabolond vagyok, és hát a genetika…..az én egyszem kislányom is örökölte tőlem.A férjem is szereti őket,de ebbe a lakásba nem akart kutyát. Nem kertes házban lakunk, tömb lakás, közvetlen kert kapcsolatos. És akkor a lényeg…….Történt kérem, hogy a barátnőmék vettek az ugyanolyan korú kislányuknak egy shih tzu kiskutyát egy karácsonyra. Mivel gyakran találkoztunk velük, nagyon megszerettük Lilikét is (így hívják a kutyát). Ígyhát megtörtént tavaly karácsony előtt, amikor a gyerek sorolta a kívánságokat, hogy neki mindegy mit veszünk, csak állat legyen. tudta, hogy kutya szóba sem jöhet, mert apa úgysem engedné, legyen akkor akvárium. Arra én mondtam azt, hogy ide ugyan biztos nem jön hal, ezért a tengerimalac lett az áhitott ajándék. Na, erre apa körbenézett, hogy ugyan mit kóstál egy ilyen állat koszttal, kvártéllyal együtt: hát közel 30000 forintot. Tehát azt gyorsan el hesegettü, mert az büdös én amúgy sem vagyok az ilyen minijószágért. Dehát akkor mit? Kérdeztem én egy meghitt pillanatban…..Nnaaa asszongya apjuk….. keressed azt a kutyát. Mondta az én drágám. Igaz én előre sejtettem, hogy úgyis mi nyerünk, ezért már nézegettem ezt a fajtát. És mit ad a jó isten…. találtam is hamarosan egy tüneményes, gyönyörűséges shih tzu kislányt. Elmentünk apával, megnéztük,…. mit mondjak szerelem volt első látásra. Kis pamutgombolyag. Már alig vártuk a jézuskát, hiszen ő hozta 24-én. Az óta sem bántuk meg, sőt abszolut családtg lett. Nekem sokkal több dolgom van vele, de minen folt, szétrágott papucs miatt teljes mértékben kárpótol. Mert annyira tüneményes zabálni való pindur vattapamacs, hogy majd meg zabáljuk. Nagyon imádjuk mindannyian.Csak javasolni tudom mindenkiek, aki egy kicsit is szereti a kutyákat, az szerezzen be egyet, mert annyi sok jót ad mindenkinek, amit semmi mástól nem kaphatunk meg. Üdv: Ivett

  8. Kutya kutyaértő emberek mellé való! Az egyik akar, a másik nem, a harmadik középen. Nem véletlen, hogy egy kutya sem vált be, ugyanis ők ezt érzik. Sokkal értelmesebbek, mint az emberek jó része azt feltételezi. Azonban nagyon tudni kell érteni őket, és Akarni érteni őket! Nem játékszer ami jön-megy, elpasszolom! Mondom ezt én, nem egy kutyával a hátam mögött. (A legutóbbi 14 évet élt le velünk, úgy, hogy élete utolsó fél évében keményen ápoltam, mivel lebénult a hátsó része és inkontinenssé is vált. 40 kilós jószágot nem könnyű cipelni, pelenkázni, fürdetni. A másik még most is él, és 12 éves.) Szóval a kutya nagyon nem játék, sem felnőtté, sem gyereké! Az baromi kevés, hogy a gyerek akar, ha más nem. Amíg nincs egységes akarat és egy igazi, határozott, de kutya értő falkavezér (ember), addig soha nem lesz ideális kutya!Szóval én azt mondom, ne!

  9. Annyira élvezem,ahogy írsz!!!!!:)van kutyánk, egy 8 éves westy.Lányunk álma volt ,évekig nyúzott bennünket érte,míg rábeszéltem a férjemet,merthogy mennyire jó egy gyereknek,ha van ez a kis szőrmók,édes pofa, aki 4 éve már az én gondom teljesen,előtte félig-meddig.:)Hát, mi így vagyunk….Szeretem az állatokat, és biztos,hogy nagyon fog hiányozni ha már nem lesz, DE elég sok vele a tennivaló,amiből amúgy is van.ÉS nem tudok szegénnyel annyit foglalkozni,amennyit kellene.Elmegyek reggel, este meg haza.Hát milyen kutyaélet ez?????

  10. A kutyanak a gyerekek szempontjabol akkor van ertelme, ha csaladtagga fogadjatok. Vagyis bent van veletek a lakasban ( az agyba meg a butorokra persze nem kell felengedni) es erzitek minden hangulatat, kivansagat es oromet, mint a gyerekeket. A kutya olyan, mint egy gyerek, csak sosem no fel! Szeret es szeretetre vagyik, kovetelozik, hazudik, orul, szomorkodik, vagyakozik, fel, szorong, kerdez, hizeleg, elhuzodik….Borzalmasan nagy teher, allando lemondas, nagy kaland. A kolyokkutya egyebkent sokkal komolyabb kihivas es elvarhato rongalas es veszekedesek targya, mint egy fiatal felnott. En nem valasztanek legkozelebb sem mashogy: elmenni egy menhelyre es szivvel es szemmel valasztani egy kutyust, akit elhagytak es aki Rad var. Meg a gyerekekre persze.

  11. Gyerekként olvastam a Lassie hazatér-t, és onnantól kezdve nekem skót juhász kellett. Folyamatos szülői ellenállásba ütköztem, de 18 évesen az első fizetésemből megvettem a kölyköt. Anyu tombolt, hogy neki nem kell kutya, vigyem el. Aztán a kutya persze maradt, és természetesen anyukám lett a legnagyobb rajongója. A skótjuhászok nagyon értelmes, inteligens, kutyák, nagyon könnyű tanítani és fegyelmezni őket. Nagyon ajánlom kezdő kutyásoknak ezt a fajtát! Az én kutyám soha, de soha semmi kárt nem csinált, viszont rengeteg szeretetet adott.A férjemmel 4 éve vettünk egy argentin dogot. Vele is nagy szerencsénk van, mert ő is nagyon jó kutya. De egyszer szeretnék megint egy skót juhászt, mert azok tényleg különleges kutyák.Csak tanácsként mondom, bármilyen fajta kutyát vesztek, az szuka legyen! Sokkal kezelhetőbb és engedelmesebb kutyák, mint a kanok! Tapasztalatból mondom! Érdemes kölyökként ivartalanítani, és akkor nem lesz semmi gond vele. Egy szuka nem jelölget, nem pisili tele a kertet, és kevésbé büdös mint egy kan. Ráadásul nem akar falkavezér lenni, és nem próbálgatja az erejét egy gyereken!Mi próbálkoztunk menhelyi kutyák befogadásával, de egyik sem tudott a szívünkhöz nőni, csak az, amit mi neveltünk fel. Kezdő kutyásoknak semmiképpen nem ajánlanék menhelyi kutyát, mert általában lelki sérültek, és emiatt sokkal problémásabbak!!De sok szónak is egy a vége: a kutya nagyon jó dolog, szerintem add meg a gyerekeidnek!

  12. Ja és Teára reagálva mégy annyit: minden kutyatartó volt egyszer kezdő kutyás. Ha csak tapasztalt emberek vennének kutyát, akkor soha senki nem venne, mert senki nem kutyatartó tapasztalattal születik…

  13. Nekünk mindig volt, most is van, Bátor, egy neveletlen, most már 3,5 éves labrador. Nagyon eleven, iszonyatos a mozgásigénye és a területigénye. Nekünk jó nagy a kertünk, de ebből is mindig kiszökik, így kennelben lakik és naponta háromszor megfuttatjuk. Viszont tényleg nagyon gyerekbarát, családszerető, barátságos, kedves, játékos kutya. A racionális érveket mindenki tudja, de szerintem is nagyon sok mindenre neveli a gyereket… és ha Zsófi ideális karácsonyi ajándéka, tényleg szereti, szeretné, van hol tartani… én nem állnék ellent 🙂

  14. Azzal nem értek egyet, hogy akkor van értelme, ha a lakásban lakik… A kutyáknak is más az igényük, a vizsla pl. fázós, de egy labrador kifejezetten időjárásálló kutya, és annyira eleven, hogy szétszedné a lakást idebenn. Kertes házban szerintem nem való lakásba egy nagy mozgásigényű kutya. Inkább a család való ki hozzá sokszor 🙂 Igen, családtag, emberszámba kell venni, de azért mégse ember 🙂

  15. Tea-val nagyon egyetértek. Ha kutyát vállal az ember, mindenképpen meg kell tanulnia kezelni. Nyilván mindenkinek, nem csupán annak, aki a legjobban szeretné. Gyereknek nem vennék kutyát. Csak a saját kedvemért. Ha a gyerek nagyon szeretné, akkor majd felnőttként megoldja!Kompromisszumos változatként másik kis szőrös, aranyos állatot vennék, amivel kisebb a baj. Nálunk macskák vannak, és örülök, hogy végül nem kutyával lepett meg Jani a 33- szülinapomon. :-DA francia bulldogot választanám a helyedben, ha a kutya mellett döntöttetek. Jó természetű kutya, kezdő kutyatartóknak.

  16. A mi történetünk: egy kölyök kutyust hozott át a szomszédasszony karácsony előtt, hogy kell-e vagy elaltatják. Kis tünemény volt, utcai vegyes, de olyan dalmataszerű. Nagy nehezen, kis veszekedésekkel befogadtuk. Ennek örömére lepisilte a kartondobozba helyezett paplant. Pongónak neveztük el, és pár év múlva megkölykezett. Ekkor derült ki, hogy lány. Mi azt hittük, hogy csak kövér. Nagyon elegáns kutya volt, és nagyon okos is. Néha apa, ha rosszat csinált, megfenyitette, de csak annyira, hogy tudja, ki az úr a háznál. Igy tanult. konkrétan képezve sosem volt, csak beszéltünk vele, szerettük. Ha szomorú voltam, kimentem hozzá és elmeséltem neki, mi bánt. Olyan volt, mintha értette volna, odatolta a fejét és vigasztalt. Vadászösztön is volt benne, megfogta a rókát, mikor az bejött az udvarba, és megküzdött egy sünnel is. Embert soha senkit nem bántott, imádott játszani velünk. Segitett még a kerti munkákban is. Végül idősen rákos lett és el kellett altatni. Anya azóta nem akar kutyát, mert nagyon megviselte Pongó elvesztése.

  17. Nekünk Szuszi van,aki 11 éves husky lány.Imádjuk,és ő is imád minket!:)A legjobb kutya a világon!Akkor kaptam a férjemtől,amikor az öreg foxinkat(aki 18 éves volt)el kellett altatni,mert olyan beteg volt.Szuszi egy álom!Okos,értelmes,mindent megért!Amikor a kislányom a pocakomban volt,sokszor odahajtotta a fejét…:)még álterhes is lett szegénykém.Mióta Alinka megszületett őrzi,őt is imádja,mikor járni tanult terelgette…hát annyira aranyos,hogy hihetetlen!annyi mindent tudnék írni,de ezeket igazán csak az érti akinek már van(volt)kutyája:)Én azt mondom kutya kell!:)egyébként nem kertes házban lakunk,és bár a szomszéd nénivel megküzdöttünk(pedig a huskyk amúgy nem is ugatnak)semmi gond nincs vele.vagy már én ezt megszoktam:)Különben mi most éppen hörcsög mizériában szenvedünk,Alinka azt kért 6.szülinapjára.Másfél évig nem felejtett!akkor mondta először,hogy hörit szeretne-mondtuk neki,hogy majd 6 évesen-hát dec.31-én lesz az esemény.amúgy már megvan minden hozzá.Nagy lesz az öröm!:)pedig a férjem nagyon tiltakozott…aztán megvette az állatkereskedésben(nehogy akkor ne legyen)KETTŐT!:D

  18. Nekem is mindíg volt kutyám,gyerekként családi házban éltünk így könnyebb volt. Aztán férjhez mentem és társasházakban laktunk jöttek a gyerekek és úgy gondoltam nem tudnánk bevállalni egy kutyát így.Idén áprilisban lekölykedzett a főnököm westije,az apuka valami sitzu keverék.Elajándékozta mind az 5 kölyköt, az egyik hozzánk került. Nagyon sokat gondolkodtam kell-e, de jól döntöttem!Imádjuk :), Amy lett a neve. Az állatorvos rémisztgetett hogy lessz vele sok gondunk mert terrier és azok nagyon makacsak és öntörvényűek , de cáfolom! A világ legédesebb kutyusa,rettentő okos és gyorsan tanul.8 hetes kora óta folyamatosan tanítjuk: ül, fekszik, marad,kér ,pitizz, stb. Egyetértek az elöttem szólóval: elsőre én is lánykutyát javasolnék, szelídebbek és kevésbé törekednek falkavezér pozicióba .Valamint én nagyon sokat néztem Cesar Millan műsorát és most az Egyik kutya másik nem című sorozatot, és nagyon sokat lehet belőle tanulni.( alkalmaztam az ott látottakat is 🙂 )Timi

  19. Szióka!Nekünk egy Foxterrierünk van.Nálunk pl.: én nem tudtam elviselni a kutyákat, mert rettenetesen féltem tőlük, ha rám néztek, már attól is rettegtem. A gyerekeim mindig is szerettek volna. 10 éve volt egy kutyusunk, csak valami “jóakaró” megmérgezte. 4 éve valahogy bejött az udvarunkba egy kóbor kutyus, annyira megsajnáltam, enni adtam neki, a boci szemeivel ahogy rám nézet, azt hiszem az fogott meg. Másnap reggel ott ült az ajtóban, és őrizte a házat, hiába próbáltam elzavarni, harmadnap, negyednap is ott ült. Ma teljes értékű családtag. (természetesen szobatiszta a kezdetektől). A családban mindenki imádja. Mintha megértené minden szavunkat, azóta mindenki jókedvűen ébred, ha fáradt is. El nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen szoros kötelékben legyek egy kutyával. Szinte az anyjának tekint. Ha nem vagyok otthon nyugtalan, szomorú. Úgy néz ki, hogy hozzám kötődik a legjobban. A gyerekeim nem tudják megunni, olyan szeretettel bújik mindenkihez. Este ha még nincs otthon mindenki, ott ül az előszobában, és vár, amíg mindenki meg nem érkezik. Akkor lenyugszik és lepihen. Szóval a kutya nagy boldogságot hoz a családba. Igaz az, hogy az állatterápia átsegít mindenen. Azt hiszem mi ezzel a kutyával nagyon szerencsések vagyunk. Nagyon szeretjük.

  20. Szitya, a lóról jut eszembe. Van ám bértartás!!! (Sertésnél, marhánál bérhízlalás.) Szóval a ló sem reménytelen eset ám. :DNekünk macskánk van. Egér és patkány vadásznak. Persze szeretnének még kutyát is, de ez semmi. A nyolc évesem persze, hogy gyíkot akar. De azt nagyon!

  21. Ez egy olyan kérdés lehet, mint a gyerek. Legyen vagy ne? Legyen. Legyen kutya is. És macska is. Annyi örömöt adnak, amit csak az tud átélni, aki valódi gazda!:) A ki vigyáz rá kérdést, meg majd akkor megoldjátok, ha helyzet lesz…várjuk a választott kutyus képet:)))))

  22. Nincs és nem is lesz. :o) Szerencsére a fiaim is legfeljebb macskát akarnának, meg újabban megint teknőst, de az utóbbiak büdösek voltak, pedig két-háromnaponta takarítottuk az akváriumukat, az előbbire meg ketten is allergiásak vagyunk a családban.De lakásba amúgy se való az állat és igazából sose lesz szobatiszta, mert vagy alomra jár, vagy az utcán szedegethetném utána vagy az akváriumot takaríthatnám megint (fúj!).

  23. Mi is régóta kutyás család vagyunk…Jelenleg egy nem éppen kis darab orosz fekete terrier kannal osztjuk meg a mindennapokat…Szerintem nem lehet beskatulyázni a kutyákat,hogy inkább szuka,mert…. vagy ne terriert mert az konok és….Persze lehet általánosítani,de szerintem nagy hiba.Minket is próbáltak rábeszélni anno,hogy az orosz fekete nagy testű és hát terrier és inkább ne kant hanem szukát,de mégis a mi Fedorunk lett a vége és soha egy percig nem bántuk vagy bánjuk. Sokat foglalkozunk vele,a család teljes jogú tagja.Sokkal de sokkal szegényebbek lennénk nélküle.Az a fajta szeretet amit ő tud adni….amit egy kutya tud adni,nagyon nagy kincs.Viszont a felelősség is nagy.A kutya nem kerti bútor amit nem szabad elfelejteni :)Én azt mondom legyen kutyus 🙂 Hajrá Zsófi 😛

  24. Van kutyánk. Én etetem, én viszem állatorvoshoz (nem olcsó mulatság), nekem kell megoldanom a gondot, ha nyaralni megyünk és az én kertemet piszkítja. Cserébe megkaptam ma, hogy szívtelen vagyok, mert nem imádom őt (meg persze más is volt, de hosszú), lényeg, hogy ilyenkor a gyerek kutyája, aki sír! az állat sanyarú sorsán, hogy ilyen gonosz gazdája van, mint én. (nem is vagyok a gazdája) Ehh… soha többet nem lesz itt kutya.

  25. De jó, hogy most írtál erről! 🙂 Nálunk is téma. Szintén négy gyermekünk van, Vivien, a legidősebb (10) már nagyon régóta nyúz bennünket, legjobban ő szeretne kutyát. És most karácsonykor meg is kapja. Nagyon sokat tanakodtunk a férjemmel, végül lefoglalóztunk egy nov. 3-án született labrador kan kutyust. Karácsony után hozzuk el. Sokat olvastunk a gondozásáról, tudnivalókról, megvettük az alap kellékeket, elkészítjük a helyét. Kertes házban lakunk, ezt a telet a műhelyben fogja tölteni, tavasszal pedig kiköltözik a kutyaházba. Néztem a környéken kutyaiskolát is, szeretném, ha nevelnénk, okos lenne. Szóval, ilyen terveink vannak 🙂

  26. Nekünk évek óta nincs kutyánk, de “megoldjuk”:egyikünk morog a másikunk meg ugat.:)))Egyébként volt mindenféle kutyánk eddig, de olyan igazi rendes az már nagyon régen.

  27. Szia Móni! Nekünk volt kutyánk, 18 év után augusztusban hagyott el minket. Az öcsémnek volt egy súlyos balesete, ami maradandó sérülést okozott, így került hozzánk Ricsi, egy fekete palota pincsi. Amíg otthon voltunk öcsémmel, mi gondoztuk, ápoltuk, sétáltattuk, fürösztöttük, ám elkerültünk kollégiumba (főiskola – egyetem), és anyura maradt az akkor már 14 éves öreg kutya. Volt sérvműtéte, később inkontinens lett (az egész lakás bűzlött a kutyapisitől, hiába takarítottunk fel naponta 4-5ször), és a többi… Ha az utolsó három – négy év nem lett volna, akkor sok szenvedéstől, kényelmetlenségtől szabadul meg Ricsi kutya (és mi is). Az utolsó hónapokról már nem mesélek, nagyon nehezek voltak. De Ricsi volt, van és lesz, mert mindig eszünkbe jut, mindig emlegetjük, sőt gyakran álmodunk vele. Soha senki nem fogadott minket oly szeretettel, kedvességgel mint ő. Amikor fájt valami, odabújt hozzánk és nyalogatta. És órákon át simiztette magát a tévé előtt 😀 Nemrég mondta anyu, anno már korábban akart öcsémnek kutyát (10 évesen történt a balesete), de ő már 4-5 évesen is azt mondta, hogy nem akar, mert nem akarja látni, ahogy megbetegszik és meghal. Sajnos látta, minden nap ő vitte közel 30 évesen orvoshoz infúzióra, injekcióra.

  28. A nyugodt kutya titka: sétáltatni kell! A kertes házban élő kutyát is. Akkor is, ha nagy az a kert. Őszintén sajnálom, ez van. Móni, úgyis gondolkozol azon, hogy újra elkezdesz kocogni… Egy eb megmozgat. Bármilyen idő van. Ja, van másik titok is, de azt már tapasztalt gazdik írták: érdemes családtagnak tekinteni. Bevallom, nagy testű “mackó” típusú kutyát szerettem volna, de az élet úgy hozta, hogy törpe snaucerem van. Sose gondoltam volna, hogy ennyi örömöm lesz a társaságában! Felvidítja a lelkünket nap mint nap. Utazni nélküle? Nem is az igazi!A döntés felelősségteljes, és a tiétek. Egy érző, gondolkodó, intelligens lényről van szó, aki ragaszkodik, szeret, még úgy is, akkor is, hogyha ismer…Luca

  29. Szerintem a kutya kérdés inkább idő kérdés: tudtok-e vele foglalkozni?Nálunk is téma már régóta, de én mindig nemet válaszolok. A gyerekek délután 5-ig suliban, aztán még különóra, leckeírás, stb. Gyakorlatilag reggeltől estig egyedül lenne szegény (mi dolgozunk, gyerekek iskolában) és pedig a lakásba nem akarok állatot, így amikor itthon vagyunk is sokszor lenne kint a kertben egyedül. Az, hogy reggel elszaladok 10 percre megpisiltetni vagy délután sétálunk egy fél órát, az nem elég egy kutyának. Pedig a mi életünket ismerve még ezt is nehéz lenne megoldani, pláne nem azonos időben. Az, hogy időnként kirándulunk egyet ezt nem kompenzálja.Szerintem ezt kell átgondolni. A nagy gyerekek hamar kirepülnek és a kicsik sem maradnak a kutya élete végéig, így a gondozás nagy része rád maradna. Te akarod-e vállalni?

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük