Izgalmas feladatban vettem részt a minap. Amint korábban meséltem, nagyobbik lányom, Nóri egy angol nyelvű magánoviban dolgozik Budapesten. A kollektíva számára minden évben tartanak csapatépítő programokat, most is ezzel kezdték a tanévet, hogy az új kollégák kicsit jobban megismerkedhessenek a régiekkel, és hogy a csapat a nyári szünet után ismét összerázódjon. Már nem emlékszem, hogyan jött az ötlet, de arra igen, amikor valamikor júniusban Nóri azzal tért haza: az augusztusi csapatépítő Keszthelyen lesz, és ugye eljöhetnek az üzembe is egy kis sütögetésre?
– Mikor is? – kérdeztem vissza a hír hallatán, majd szembesülve az augusztus 20 közeli dátummal, kijelentettem, hogy ennek kicsi a valószínűsége, lévén, hogy az év egyik legtöbb munkával járó időszaka pontosan ezekre a napokra esik.
– Mindegy – mondta Nóri, – én már elvállaltam, nem mondom vissza, az biztos.
– Hát akkor csakis egy keddi nap jöhet számításba – feleltem -, mert mindig a kedd a hét legkönnyebb napja.
– Ez pont egy keddi nap, anya – mondta a lányom, és ezzel a vita le volt zárva.
Amint közeledett a kitűzött nap, egyre többször előkerült a kérdés: mi legyen a keszthelyi program? Valamiféle játékos városnézés kellene feladatokkal, ezt így szokták. Legyen, mondjuk, öt vagy hat állomás – nincs sok idő -, mindegyik állomáson legyen valami feladat. Négy csoportban fognak “dolgozni”, lehetőleg ne keresztezzék egymás útjait.
– Ebben az esetben – mondtam -, valamiféle kört kel kitalálnunk, a kör egy-egy pontján helyezkednek el az állomások, mindenki sorban halad, de más-más állomáson kezdenek, így aztán nem találkoznak össze.
Hamar kitaláltuk az állomásokat is:
- Fő tér, Festetics György szobra
- Helikoni emlékmű a parkban
- Keszthely felirat a Balaton-parton
- Egy fagyizó a visszafelé vezető úton
- A zsinagóga a sétálóutcán
- Végállomás: a kastély parkjában a szökőkútnál
Induláskor, a Fő téren minden csapat kapott hat borítékot, amelyet meghatározott sorrendeben szabadott kinyitniuk, mindig a következő állomáshoz vezető út szerepelt a térképen, illetve az állomáshoz kapcsolódó feladat.
A leírás szerint a csapat tagjai a térkép alapján találnak egy jóképű fickót egy padon (Nóri középiskolája előtt), aki sem mozogni, sem beszélni nem tud, mellé kell ülni, és képet készíteni vele – majd elküldeni Nórinak. Festetics György szobráról van szó a feladatban, és nagyon jópofa képek születtek.
A zsinagóga felfedezése igazi kihívás, a sétálóutcán kell megtalálni úgy, hogy az ember bemerészkedik egy csukott kapun, majd elmegy az udvar végére. 
A Helikoni emlékmű a parkban bújik meg, itt az emléktábla feliratára vonatkozott a kérdés, a választ sms-ben küldték a csapatok Nórinak. 
A fagyizás sem okozott nehézséget…
Végül pedig a kastélyban, ennél a szökőkútnál találkozott a csapat.
Egy gyors ebéd után jöttek is az üzembe, ahol rapid oktatást tartottam a technológiai sorrendről, és néhány szabályról. 
A kételkedőket megfelelő számú sodrófával fenyegettem meg.
A feladat a következő volt: rugelachot, és egy tortát kellett készíteni.
A csapat lelkesen dolgozott.
És hamarosan el is készültünk mindennel: kisültek a rugelachok…
…elkészült a torta.
Már csak a kóstolás maradt hátra. 
Az elégedett hümmögések után a csapat összeállt egy közös fotóra, majd elindultak vissza Budapestre. 
Jó kis program volt, vidám társaságot láttunk vendégül, remélem, ők is élvezték:)