A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

A minap az egyik közeli kisvárosban jártam, ahol van egy népszerű húsbolt. A húsboltnak van egy “reggeliző” feliratú részlege, ahol nemcsak reggelizni lehet ám, hanem a bolt nyitva tartási idejében sült kolbászt, hurkaféléket, sült csirkecombot, ilyesmiket enni. Ha ebben a városban járok, általában eszem itt egy sült kolbászt, mert elég jó, és várnom sem nagyon kell. Most is csak annyit álldogáltam, amíg a pultban kiszolgáló két néni közül az egyik – a másik a pultot töltötte – kedélyesen elbeszélgetett az előttem sorra került vevővel.

– Béla bácsi jobban van már?

– Jobban, de most meg a vérnyomása…

– Kati néni lába meggyógyult?

– Nem az igazi, de hát ő sem lesz már fiatalabb…

– És mi van az unokákkal? Most már mindegyik iskolás?

Hozzáteszem, a kiszolgáló néni figyelme oly mértékben fordult a vevő felé, hogy a beszélgetés ideje alatt szüneteltette egyéb tevékenységét, ez esetben a kiszolgálást. Kolléganője morrant rá.

– Közben azért szolgálj ki, nem azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk…!

Mire a hölgy csak annyit mondott:

– Jól van, na, de hát olyan régen találkoztunk!

Türelmes voltam, tulajdonképpen jól is szórakoztam. Hamarosan sorra kerültem, ugyanennek a hölgynek soroltam kívánságaimat, azaz, hogy szeretnék kérni egy sült kolbászt, mustárt, uborkát, itt meg is enném, mire ő tálcára tette a holmit. Kifizettem, majd érdeklődtem, kést, villát merre találok.

– Azt ha adunk, adunk, ha nem adunk hát nem adunk! – mondta kioktatóan, bár már közben hátra is fordult, hogy az ottani pultról adjon nekem egy pár evőeszközt. Most jött el a pillanat, hogy elkerekedett a szemem.

– Hogy-hogy? Ha nem tetszik adni, mivel egye meg az ételt a kedves vevő?

– Az igazából nem kell, hogy érdekeljen bennünket, ez nem étterem!

– De hát ki van írva, hogy reggeliző…

– Az más!

– Akkor…mindenki hozzon magával..? – Csak rántott egyet a vállán, én pedig meghökkenten léptem odébb az egyik talponálló asztalhoz, a könyöradományba kapott késemmel-villámmal.

– Kérsz a kolbászból? – kérdeztem éppen érkező nagyobbik lányomtól, aki eddig parkolóhelyet keresett a kocsival.

– Aha, csak kérek evőeszközt.

– …biztos…?

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük