A bögre-probléma

– Pakolod a bögréket? Én addig elrakom a fűszereket.
– Oké. De ne vigyük mindet. Kiválogatom, ami nem kell.
– Hát…
– Ezt például már dobom is ki.
– Dehogyis, az a kedvenc leveses bögrém.
– De letörött a füle.
– Jó, de ez az egyetlen olyan méretű és formájú, amiből kényelmesen ehetem a levest. Szeretek bögréből levest enni.
– Na jó. Akkor ezt dobom ki.
– De hát azt Jeruzsálemből…
– Csorba! És különben sem szereted, mert nagyon átforrósodik.
– De Jeruzsálemből hoztad. És olyan szép.

– Ez?
– Az reggelizőkészlethez tartozik. Van tányérja.
– Hol?
– Hát…, mindegy, Timiéktől kaptuk karácsonyra, ne dobd ki. Különben is, ott a párja.
– És ez?
– Abból szoktam néha kávét inni…amikor olyan borongós az idő…
– Ez?
– Annak meg olyan jó a forrmája. Tejeskávéhoz kiváló. És a garázsban, a múltkori költözésből kipakolatlanul maradt dobozban van még hozzá három ugyanilyen.
– Ez?
– Nonó kapta az osztálytársától. Emlék.
– Ezek a termoszpoharak? Miért van három? Egyben hozol magaddal néha kávét.
– Kettőt vettem, egyet kaptunk. De hogy miért vettem kettőt, arra nem tudok ésszerű magyarázattal szolgálni.
– Ez?
– Jaj, az az Erik kedvence. Amikor jönnek, mindig abból kér inni, kérdezi is, hogy “hol van az én kedvenc kis piros bögrém?”

– Na jó. Miért nem lehet egységesíteni? Hat egyforma tányér, hat egyforma pohár, hat egyforma bögre…? Miért kell, hogy ilyen dirib-darab legyen?
– Engem nem zavar, hogy dirib-darab… Sőt, kifejezetten szeretem. Mi sem vagyunk mindig ugyanolyanok. Más-más hangulathoz más-más bögre.
 – Hát, tudod mit, akkor válogass te…