Mostanában kevesebbet mesélek a gyerekekről, ennek egyik oka, hogy bizonyos korszakukban nem annyira szerettek/szeretnek szerepelni, de ez elég képlékeny. Talán arra emlékeztek, hogy kettes számú gyermekünk, Bálint a pécsi egyetem jogi karának hallgatója, kollégista. Nem olyan régen mesélte, hogy rájött: ha magának főz, sokkal jobban kijön a pénzéből. Úgyhogy főzni tanul, állítólag bolognai spagettiben és tortillában már remek, nemrég pedig, amikor ideiglenesen itthon tartózkodott, megpróbáltam átadni neki a rántott hús készítésével kapcsolatos tudásomat. 
Bálint ment el húst venni, és egy hatalmas darab karajjal tért haza; mivel rántott húst szeretett volna mindenképp, hát az (is) lett belőle, de leszögezem, a tarját preferálom jobban erre a készítési módra. Inkább a viccessége miatt osztom meg veletek ezt a videót, csak hogy lássátok, milyen “szívesen” hallgatja bölcsességeimet…:-)
A videót Bence (17) fiam készítette, ha tetszett, lájkoljátok a youtube-on.
Csak szólok, hogy a karaj szélén azt a fehér inas csíkot érdemes bevagdosni, mert a forró zsiradékba téve a húst, azonnal összerándul és felkunkorodik. Bevagdosva meg nem, sokkal jobban süthető és szebb is lesz a szelet. Ja és elég egy kézzel is moslékolni a panírban vagy esetleg egy villával. :D:D:D
Ez mind igaz, de jelzem, hogy nem fogadta el minden instrukciómat, ment a saját feje után 😀 😀