A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Most, hogy költözünk, ismét szembesülnöm kellett (és kell minden nap, amíg az utolsó dobozt is ki nem pakoljuk) azzal, hogy mennyi felesleges holmit halmoztunk fel csupán néhány év alatt. Négy éve költöztünk legutóbb, akkor átválogattuk a cuccainkat, de egyszerűen döbbenetes, hogy ennyi idő alatt mennyi kacat, használhatatlan/haszontalan holmi került be a fiókokba, szekrények mélyére, polcokra, kisebb-nagyobb cuki dobozokba. Belegondoltam, mi lenne, ha már húsz éve ugyanott élnénk? Ha soha nem lettünk volna rákényszerítve arra, hogy szelektáljuk a cuccainkat?

Mutatok néhány sarkalatos pontot, amelyeket teljesen újragondoltunk.

  1. Könyvek.

Kiskoromban azt tanultam a szüleimtől, hogy a könyv érték. Hogy könyvet soha nem dobunk ki. Úgyhogy mi is halmozni kezdtük a kötetek százait, akárcsak szüleink, négy könyvespolc ott állt tele, amikor tudatosult bennem: rengeteg olyan könyvünk van, amit csak a költözésekkor fogunk meg: egyszer, amikor levesszük, és dobozba tesszük, majd egyszer, amikor felrakjuk a polcra. Slussz. Sok közülük egyszerolvasós – azaz, miután elolvastuk, többé nem fogjuk. Mert, például, tudjuk, hogy ki a gyilkos, vagy hogyan derül fény a bűntettre, és így tovább. Aztán, van rengeteg szótárunk és lexikonunk – de könyörgöm, ki forgat ma már szótárakat és lexikonokat? Néhány kattintással egészen komoly kutatásokat végezhetünk tulajdonképpen bármilyen témakörben, szövegrészletek hevenyészett  fordítását is megkaphatjuk pillanatok alatt. Szóval, akármilyen érzelmi válságot is okozott, de ezúttal megváltunk a könyveink jelentős részétől. Azokat tartottuk meg csupán, amelyeket valóban értékesnek, újra és újra elolvashatónak ítéltünk. Nem mondom, talán ha lenne egy külön szobánk a könyveknek…de nem, nem. Semmi értelme. Illetve, majd ha egyszer ez a rendszer összeomlik, és megszűnik a virtuális világ, na akkor, akkor majd bánni fogjuk ezt a szanálást, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett. Most egyelőre élünk, mint Marci Hevesen.

2. CD-k, DVD-k

Igen, így leszünk majd ezekkel is, de most már – minden pendrive-on van, meg online, olyan filmet nézünk, amilyet akarunk, és nem kell hozzá DVD. Szóval, akárhogy is fájt, nem költöztek velünk. annál inkább, hogy már rég nincs se CD-, se DVD-lejátszónk, csak a számítógépben, viszont ha gép van, hát akkor meg minek…?

3. Magazinok, füzetek, jegyzetek

Rengeteg főzős újságot tároltam, korábbi egyetemi jegyzeteimet – hátha még jó lesz valamire, de a helyzet az, hogy SOHA nem nyúltam hozzájuk. El is felejtettem, hogy ott vannak, ugyanígy őrizgettem az én újságokbeli megjelenéseimet, de itt is azzal a kérdéssel szembesültem, hogy MINEK? KINEK? Nos, most ezek is távozásra ítéltettek.

4. Fürdőszobai mindenfélék

6 különböző testápoló, mintegy 15 beszáradt körömlakk, parfümök, amelyek drágák lehettek – kaptam -, épp ezért nem mertem kidobni őket, dacára annak, hogy az illatuk nem tetszett. Ilyen-olyan krémek, amelyeket évek óta rakosgatok, hogy majd egyszer, egyszer még jó lesz, el fogom használni, mert hát jó krém ez…biztos… De ha egyszer én meg nem vagyok ez a krémezős típus? Megszabadultam a fürdőszobai tégelyek minimum felétől. Ugyanígy a sminkcuccaim soha nem használt részétől.

5. Konyhai csetreszek

Hát nekem ez az igazi gyengém. Mert nehezen tudom elengedni a tizedik bonbonformát, pedig nem csináltam már bonbont öt éve legalább, de formám van doszt. Aztán, mindenféle dirib-darab edények – de hát a blogra, fotózáshoz milyen jók… Bögrék, rengeteg, pedig nem is kéne, tálak, amik évek óta nem kerültek ki a szekrény aljából, műanyag dobozok, csak sajnos a tetejük nincs meg… Tartogassam, hátha meglesz? Igyekeztem itt is szigorú és következetes maradni.

És hogy mi lett a sorsuk a feleslegesnek ítélt holmiknak? Három nagy csoportot képeztem: az egyik a hulladék kategória, ami maximum újrahasznosítva lehet ismét értékes. A másik az elajándékozandó, és tudom is, hogy kinek. Ezt már így címkéztem fel. A harmadik, ami elajándékozandó, jótékony célúan, erre nézve pedig több intézményt is kiszemeltem magamnak. Már csak el kell juttatni…

 

 

 

 

 

Ajánlott cikkek