Miért pont Salzburg?

Pisti barátunk beszélt arról egyszer, hogy egy idős, 80 feletti ismerőse azt mondta neki, Pistikém, nem pénzt kell gyűjteni, hanem élményeket. Ez a mondat mély gyökeret eresztett bennem, és ahogy telnek az évek, egyre jobban szem előtt tartom: ha ajándékozásról van szó, tárgyak helyett inkább valami kirándulást, utazást, színházi előadást, mozijegyet, vacsorakupont, szóval olyasmit adok, amiből emlék lehet. Így történt, hogy emberemnek karácsonyra egy rövid, háromnapos salzburgi vakációt vásároltam, két személyre, és reméltem, hogy engem visz magával. Sajnos, esetünkben három nap az, amit még viszonylag bátran ki merünk hasítani szabadság címszó alatt kettesben, értsd, itthon hagyva a két fiatalkorú gyermeket, továbbá a kiskorú vállalkozást. Az időpont választásánál azt tudtam még belőni, hogy kedd és péntek közé essen, munka szempontjából kedd a leginkább könnyű napunk, péntek a legdurvább, szóval, ha kedden megyünk, de péntekre itthon vagyunk, az jó. Az egyik szállásközvetítő oldalon böngésztem az akciós ajánlatok között, és ott láttam meg a salzburgi Jufa hotelt. Salzburgról nemrég mesélt egy ismerősöm, teljesen odáig volt, na, mondom, jó lesz az nekünk. Néztem a szabad időpontokat keddtől csütörtökig, február jó lesz, 13-15? Legyen. Meg sem fordult a fejemben, hogy pont beleesik Valentin-nap, vagy hadd mondjam úgy, Bálint-nap, egyszerűen ez egy szabad keddtől csütörtökig terjedő időszak volt, és merészen lefoglaltam.

Átadtam az ajándékot, életem párja láthatóan örült, majd bizonytalanul megjegyezte:

– Salzburg? Hú, az jó messze van…

Messze? Meg sem néztem, milyen messze… Hát bizony, kicsit több, mint 500 kilométer, az tényleg nem kevés… Mondjam vissza, foglaljak a Bledi-tónál? Azt is szeretnénk megnézni, és az csak háromszázvalamennyi, ajjajjaj, már megint elkapkodtam, Móni, Móni, megint előbb cselekszel, aztán gondolkodsz, mikor tanulod már meg…

Na mindegy, ha már így esett, hát így esett. A szállás leemelte a kártyámról a pénzt, én ezt már visszamondani nem tudom, így marad.

Isten engem úgy segéljen.

Közeledett az időpont, kezdtünk készülődni, én is olvasgattam, mit érdemes megnéznünk; túl sok időnk nem lesz, de azt jó lenne tartalmasan eltölteni úgy, hogy azért pihenés is legyen benne. Ezért aztán feltettem a kérdést a Facebookon, ki mit javasol, mit érdemes megnézni, hova érdemes bemenni, mit érdemes megkóstolni egy háromnapos salzburgi minivakáció alatt? Nagyon sok hasznos ötletet kaptam, amelynek gerincét férjem nagynénje, Kati (akinek egyébként több kiváló blogja is van) írta le a következőképpen:

Móni, én tudnék neked hosszabb továbbképzést tartani! A lényeg, hogy 3 nap alatt bizony rengeteg mindent lehet látni, úgyhogy nem kevés az. A Mozart-házba azért menjetek be, még ha nincs is sok eredeti relikvia, de az ember mégiscsak ott lehet, ahol Mozart felcseperedett, ahol kiderültek csodagyereki képességei. Nem tudom, ilyenkor mekkora a forgalom, de érdemes reggel 9 előtt odamenni, úgy még nyáron is simán bejutottam, sorbanállás nélkül. Érdemes felmenni Hohensalzburgba, a kilátás kedvéért is és a Mirabell-parkot sem szabad kihagyni. A Mozart-ház a belváros kellős közepében van, ott végig kell csatangolni néhány utcát. Ott van közel az Alter Markt tér, a Residenz-tér a harangjátékos palotával. A Mozart-ház mellett tüneményes belső udvarok vannak, amik átvezetnek az Universitas-platzra, az is egy egészen gyönyörű zárt tér, bár napközben árusokkal van tele. Aztán a Dóm, és nagyon érdekes a közelben a Szent Péter-apátság temetője – az is egészen a belváros közepében van. Hamisítatlan középkori hangulat a Steingasse, annak legalább az elejébe érdemes bekukkantani, még a belvárosnál is ódonabb. Ja igen, és egészen elképesztő a Gstattengasse – ott a házak hátsó részét a sziklafalba vésték. Ha a Mozart-szülőház utcáján végigmentek, távolodva a folyótól, akkor lehet ráakadni, azt keresztezi a sziklafal alatt. Arról keresek is egy képet, az teljesen elvarázsolt tavaly.

És tényleg keresett.

Kati igazi elhivatottsággal térképezi fel a zenei emlékhelyeket mindenütt, ahova csak eljut. Tudtam, hogy járt Salzburgban, s ha valaki, hát ő aztán tud róla mesélni, hiszen Mozart szülővárosáról beszélünk, ahol annyi, de annyi emlékhely van! Az általa felsoroltakon kívül még beterveztünk egy-két múzeumot, és fantasztikus helyeken jártunk, amiről szépen sorban mesélni fogok, ahogy szoktam – folyatásokban. Most, ebben az első részben még annyit mondok el, hogy kedden reggel elindultunk, és egy megállással, nagyjából öt óra alatt (ja igen, nekem nem Budapesttől, hanem Keszthelytől kezdődik az “időszámításom” 🙂 ) meg is érkeztünk Salzburgba. Örömmel konstatáltuk, hogy szállásunk kiváló helyen, a belváros szélén helyezkedik el, tulajdonképpen közel mindenhez. Becsekkoltunk a hotelbe, leraktuk a cuccunkat, majd nyakunkba vettük a várost azzal, hogy most pedig keresünk egy jó kávézót. Nem kellett sokáig mennünk.

De ennyit mára.

A következő rész>>