Optimista lángos íróval

Noha azt vallom, az ételnek ne legyen szeme, szája, orra, valamiért a lángos egy idő után ilyen vicces formát öntött nálunk. Egy darabig csak szemei voltak (ez volt a kukucskálós lángos, avagy lángosfül), aztán lett szája is. Vidám szája.

Az író ebben az esetben nem valamiféle irodalmárt jelöl, hanem a vaj készítése során keletkező, vagy inkább kicsapódó folyadékot. Mariann kolléganőm fordult hozzám az üzemben egyik délután, hogy Móni, ezzel az íróval mi legyen?

 – Milyen íróval? – kérdeztem meglepetten, és láttam, hogy Mariann egy zöld tálat egyensúlyoz a hűtő felé, benne olyan hat-hét decinyi íróval. – Csak nem túlvertük a tejszínhabot…?

– De, de nem sokat ám, úgy 1,2 litert. Viszont olyan finom házi vaj lett belőle, hogy abból sütöttünk pitét, ezt meg elhasználhatod kevert tésztába mondjuk… vagy keltbe?

– Tényleg… – motyogtam, és azon gondolkodtam, kolléganőm egészen jó politikus lenne, két pillanat alatt meggyőzött, hogy a tejszín túlverése üzemünk szempontjából tulajdonképen nyereség volt, és valóban, már azon gondolkodtam, hogy lángost, avagy fánkot süssek az íróval? Lángos lett. Nagyon egyszerű volt az elkészítése: 3 dl írót kicsit megmelegítettem, kézmelegre, belemorzsoltam 3 dkg élesztőt. A konyhai robotgép (kenyérsütő is lehet) üstjébe mértem 70 dkg lisztet, ráöntöttem a már felfutott élesztős írót, adtam hozzá egy csapott evőkanál sót, fél dl olajat, és jól összedagasztattam a tésztát. Letakarva duplájára kelesztettem, majd újra összegyúrtam, és tíz perc pihentetés után fél centi vastag téglalappá nyújtottam. A téglalapot 6 centi széles csíkokra vágtam, majd a csíkokat háromszögekre daraboltam. Ezt követően minden háromszögnek vágtam két szemet, és mosolygós szájat, egyúttal a serpenyőben hevíteni kezdtem a zsírt. Egy ideje ugyanis állati zsiradékkal főzök-sütök, nagyon jót tesz például ennek a tésztának is. Általában kacsazsírt használok.

A lángosokat mindkét oldalukon szép pirosra sütöttem, és fokhagymás tejföllel kínáltam.

Mind elfogyott.

Viszont, maradt még három deci író…