Emlékszem, amikor még helyi újságíróként 2000-ben először beszélgettem Puskás Tamással és Básti Julival arról a merész, ámde szimpatikus vállalkozásról, hogy nyárra lehozzák a Centrál Színház könnyed darabjait a keszthelyi kastély parkjába. Ők nem ismerték a helyi viszonyokat, én igen, így aztán, bevallom, nem gondoltam, hogy egy olyan légkörben, ahol a város vezetése nem tudott együttműködni a kastély vezetésével – és most hagyjuk, kinek a hibájából – , életben tud maradni a kezdeményezés.
Eleinte buktak is rajta.
Aztán, ahogy az évek teltek, és a közönség megismerte, megszerette a kastélypark-beli színházat, már olyan volt az egész, mint egy kisgyerek, aki egyszer csak elindul a saját lábán: a színház működött. És működik ma is.
Voltak nyarak, amikor egészen elképesztő repertoárral rendezték meg a fesztivált, talán hat darabot is játszottak, mostanra azonban a helyzet leegyszerűsödött: egy nyár, egy darab, és így is teltházasak az előadások.
Idén Molnár Ferenc: Delila című művét lehet megtekinteni a kastélyban. A téma mi is lehetne más, mint nő és férfi kapcsolata, a kapuzárási pánikban szenvedő Virág úr (Stohl András) őrlődése felesége (Balsai Móni) és a csinos pincérlány (Trokán Nóra) között. Hogy végül kit választ, nos, igaz, hogy azt már szinte az elején tudjuk, de mégis, egy langyos nyári estén kiváló szórakozás végignézni, ahogy a két nő irányítja Virág urat – és persze a történetbe folyamatosan beleszól a csapos, Magyar Attila, akinek a játéka tovább emeli az előadás színvonalát.
Csupán egyetlen negatívumot tudok felhozni – nem azért, mintha annyira akarnám, de erre érdemes lelkileg felkészülni: a helyszínrá ácsolt lelátó-szerű nézőtéren olyan közel tették egymáshoz a sorokban a műanyag székeket, hogy az ember azzal is bizalmas viszonyba kerül, akivel nem feltétlenül szeretne. Mert az rendben van, hogy bal oldalról a férjemhez simultam, de igazán nem volt kellemes, hogy a jobbomon ülő ismeretlen úrral is összeért az oldalunk, vállunk, sőt, amikor magáról megfeledkezve időnként a lábát kezdte rázni, a combunk is. Tekintettel a 6900 forintos jegyárakra, ennek nem kellene így lennie.
Tíz centi. Ennyivel többet kellett volna ráhagyni.
Persze, az előadás ettől még remek.