A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Egyik nap a hármas számú gyermek, Bence azzal tért haza, hogy “anyám, süss nekem brassóit”. Így szólít ő engem, egész egyszerűen csak “anyámnak” hív, és ez teljesen megfelel a valóságnak, hiszen az vagyok. Gyermekeim arra is rájöttek már, hogy nagyobb társaságban az anya, illetve anyám helyett hatásosabb a Móni, nagyobb eséllyel felkapom a fejem, így aztán sokszor általános derültséget keltenek azzal, hogy néhány “anya” után egy “Mónival” célt érnek.

Na de brassói.

Tisztában vagyok vele, hogy ezen a recepten órákat lehetne vitatkozni, ki hogy készíti: tesz bele paradicsomot, paprikát, vagy nem, mehet bele borsó, vagy sem, rövidebb lével, hosszabbal, a krumplit meg kell főzni, vagy csak sütni, és így tovább. Én most elmondok egy verziót, ahogy anyámtól láttam, aki zseniálisan főz, úgyhogy nyugodtan lehet tőle tanulni.

Először is, egy gyereket befogunk krumplit pucolni, de még jobb, ha kettőt. Négy főre nagyjából 1-1,5 kg krumplit számoljunk.

Úgy is lehet, hogy az egyik pucolja, a másik kockázza, de ezt úgyis igazságtalannak fogják érezni, szóval, előbb pucolják meg, aztán kockázzák fel a burgonyát – akkorára, mint amekkorára mi közben felvágjuk a húst. 

Mert amíg a krumpli pucolódik, felvágjuk a húst, ami eredetileg sertésszűz, de én combot vettem, úgy egy kilót (nem kell ennyi négy személyre, egyébként, 70-80 dkg is elég). Egyúttal legalább két fej vöröshagymát is felaprítunk, ezen kívül 5-10 dkg füstölt szalonnát apróra vágunk. Utóbbit két-három evőkanál zsíron elkezdjük kiolvasztani, majd amikor már pirul, rádobjuk a hagymát. Megdinszteljük – tudom, fura egy szó, süssétek a hagymát, amíg olyan átlátszósak nem lesznek a darabjai. Akkor mehet rá a hús. Addig kevergetjük, amíg ki nem fehéredik, akkor sózzuk, borsozzuk, rányomunk három-négy gerezd fokhagymát. Megszórjuk sóhajnyi pirospaprikával, dobunk bele egy paprikát nagyobb darabokban, kicsi vizet is öntünk alá, és lefedjük, hadd párolódjon. 

Nem hiszitek el, még mindig nincs normális konyhám – igaz, a nyáron nem is lett volna nagyon időm művészkedni benne. Egy kétlapos villanyrezsóval operálok még mindig, meg egy kinti, egészen jó kis grillezővel, ami gázos, és van rajta egy gázrózsa. Így aztán, normális esetben, amíg párolódik a ragu, addig a tűzhely másik lángján zsírban elkezdhetjük kisütni a krumplit – én a rezsón hagytam a ragut, a grillnek a rózsája felett meg sütni kezdtem a krumplit. A rezsón ugyanis nem fér el egymás mellett két nagyobb edény.

Irgalmatlanul sokáig sül a krumpli, közben nézzünk rá a ragura: akkor jó, amikor a hús már omlós, és maradt némi szaftja is. Hogy ezt az állapotot elérjük, általában kétszer-háromszor kell alá öntenünk némi vizet (1 dl, kb.), és nagyjából egy óra kell hozzá. Közben kisül a krumpli – adagonként, ahogy sül, szedjük papírtörlővel borított tálba, és kicsit sózzuk meg -, és ha a ragunk és kész, keverjük össze a kettőt, majd tálaljuk is.

Nekünk ez az igazi brassói. A lelke a sok fokhagyma, és a szaft, amit a krumpli szépen felszív. Nálatok milyen?

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük