A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Lassan októberbe fordulunk, én pedig még mindig nem fejeztem be a nyaralós élménybeszámoló-sorozatomat. Gondoltam, hogy mesélek majd a zadari múzeumokról, strandokról, Nin szigetről, de úgy döntöttem, nem nyújtom kalandjaink sorát, mint a rétestésztát – viszont két városra mindenképp szeretném felhívni a figyelmeteket, és ha tehetitek, látogassátok meg őket. Az egyik Vodice, a másik a mellette fekvő Tribunj.

Vodice a tenger felől

Az egész kirándulás ötlete onnan eredt, hogy egy kedves ismerősünkkel beszélgettem még a nyaralás előtt, és amikor megtudta, hogy Zadarba megyünk, azonnal azt mondta: “mindenképpen menjetek át Vodicébe”. Amint írtam, szeretünk ugyan a tengerben fürödni, de ha ismeretlen tájon járunk, legalább annyira vonz annak a felfedezése, így aztán nyaralásunk haramadik napja táján óvatosan megemlítettem a családnak: mit szólnátok, ha lemennénk Vodicébe? Egy óra kocsival, ha nem az autópályán megyünk, hanem a tengerparton. Érdemes egyébként ezt az utat választani, bár résen kell lenni, ha az ember a GPS-re hagyatkozik, mert állandóan fel akar terelni az autópályára. Ne hagyjuk! Gyönyörű látványban lesz részünk a part menti úton.

Szóval, a család belement, így aztán egyik nap, ebéd után nekivágtunk, hogy lejjebb ereszkedjünk Dalmáciában. Bennem egyébként kettős érzést kelt a horvát tengerpart ezen része: egyrészt a tenger, a benne fekvő kis szigetek látványa fantasztikus, másrészt, a zalai erdőkhöz szokott szememnek a kopár növényzet ehhez képest erős kontraszt.

Vodicében a tengerparthoz konvergáltunk, majd hamar beültünk egy cukrászdába, hogy most már aztán kóstoljunk sütiket is, legyen valami szakmai vonatkozása az utunknak. Nos, lehet, hogy csak a választásunk volt rossz, a sütemények mindenképpen a feledhető kategóriába tartoztak  – a városka viszont mindannyiunkat elbűvölt. Bájos – azt hiszem, ez a legjobb szó rá.A tengerparton a fenti monumentális emlékmű fogadja a járókelőket – nem sikerült kiderítenem, minek is az emlékműve, de valamiért nekem a zánkai úttörőváros jutott eszembe az alkotásról. Innen indultunk el a szűk kis utcákon, a tengerparttól felfelé.

Szűk utcák, fényesre koptatott utcakövek.

A kedvenc ruhám a kedvenc papucsommal…

…és a szívemnek legkedvesebb ember, amint fényképezi, ahogy fényképezek.

Rendkívül hangulatos városka, nem csoda, hogy Demjén Rózsi motoros hajója is a városka kikötőjében ringatózik. A zenész sok éve itt tölti nyarait feleségével, és a vodicei kikötőből hajóznak az Adriai-tengeren.

Jellemzőek a kőből épült házak zöld vagy kék zsalugáterekkel. Az jutott eszembe, az önkormányzat valószínűleg támogatja, ha valaki ezt a két színt választja az ablakok felújítása során.

Ez pedig egy bolt, ahol csak fehér ruhák kaphatóak. Jó, nem?Vodicében rengeteg éttermet találunk, az árak tekintetében elég nagy a szórás. Érdemes körülnéznünk, mielőtt valamelyik mellett döntünk – és nyugodtan menjünk feljebb a tengerparttól! Olcsóbban vacsorázhatunk, és legalább olyan jót ehetünk, mint a tengeri kilátás mellett. Ha úgy éreztük, Vodicében eleget időztünk, látogassuk meg Tribunj-t. Ha Vodice tetszett, ettől elájulunk.

Tribunj óvárosa egy kicsike szigeten fekszik, rövid idő alatt körbesétálhatjuk az egészet. Aztán arra gondolunk, hogy itt kéne maradni. Talán örökre.

 

 

 

 

 

 

Vicces, hogy a városka kikötőjében horgonyzó hajók 90 százaléka magyar tulajdonban van. És vicces, hogy ha nekem lenne egy hajóm, én is itt horgonyoznám…

Vodice és Tribunj – bár nem sok időt töltöttünk itt, az élmény maradandó.

Ajánlott cikkek