Hallottátok a címben szereplő mondást? Én egy időben állandóan megkaptam, amikor kezdő cukrászként, egyetlen megrendelőmnek szállítottam a tortákat, és ha azok „túl szépre” sikerültek (értsd: nagyon „cukrászdásak” voltak), a kávézó tulajdonosa megrovóan mondta: „hát ez meg áll, mint a Katiba’ a gyerek! Mondtam: inkább dőljön, folyjon, majd elbírunk vele, de ne legyen már ennyire szép!”
Tőle hallottam először ezt a bölcsességet, mindjárt vizualizáltam is magam előtt egy Kati nevű fiatal asszonykát, akiben áll a gyerek, olyannyira elképzeltem, hogy úgy éreztem, még az én gyomromat is nyomja. Na de itt hatalmas tévedés van ám. 
A Kati ugyanis nem más, mint a ma bébikompként ismert eszköz elődje, csak épp általában fából készült, kerekek nélkül. 
Egyéb nevei is voltak: ácsik, gyermekálló, álló, gyermekállató, állószék, állópad, lyukasszék – tudhatjuk meg a Magyar Néprajzi Lexikonból, és nem teljesen igaz, amit fentebb állítottam, mert akadt olyan leleményes szülő, aki aztán kerekeket is szerelt rá.
Az eszköz lényege: a gyereket nyugodtan rá lehet bízni, amíg a Katiba’ ácsorog, nem nagyon érheti baj, nem mászik el, nem dől el, fix helyen van, lehet mellette dolgozni.
Ebből számomra egy tanulság van, hogy a torta dőlhet.