A cukrászda telefonszáma:

06 30 147 8870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Szeptember elején jutott eszembe, hogy nahát, lassan tíz éves lesz a blogom, el ne felejtsek megemlékezni majd a blogindítás napján erről a kerek évfordulóról…!

Hát persze, hogy elfelejtettem.

2008. október 7-én küldtem ki a blogspot rendszerén belül, Praktikák sok gyerekhez blognév alatt az első bejegyzésemet az éterbe, és aztán még további harmincat abban a hónapban. Rendkívül rutintalanul, sokszor többet is egy napon, amikor még alig olvasták, de hát ezt is tanulni kellett, ugye, mint minden mást. Most is emlékszem, hányszor megnéztem, nem jött-e komment, és micsoda boldogság volt, amikor megérkezett az első, nem is sokára, két nappal a blog indítása után, méghozzá attól, akinek hatására belevágtam az egészbe: Fűszeres Esztertől.

Kitört rajtam az eufória: A Blogger felfigyelt rám! Eszterrel később aztán egészen jóban lettünk, sőt, egyszer majdnem indítottunk egy közös blogot is, illetve, el is indítottuk, de aztán egy bejegyzés után időhiány miatt elhalt.

Gyerekeim az idei, szokásos szeptember 1-i képen

Hogy mi is történt a tíz év alatt? Először is, az életünk hatalmasat változott. Lett saját otthonunk, saját cukrászüzemünk, saját cukrászdánk, a gyerekeink szinte mindannyian felnőttek, jó, még ketten húszon innen vannak, de már ők sem nevezhetőek kicsiknek – ezért is lett a blog neve pár éve MaiMóni, hiszen már olyan sok praktikus dolgot nem tudok megosztani. Újságírás helyett cukrászkodással foglalkozom, amit nagyon szeretek, egy dolgot sajnálok: hogy a blogra nagyon kevés időm jut.

Ennek ellenére azért az elmúlt tíz évben született 2400 bejegyzés, érkezett 18848 komment, bár ez nem teljesen jó adat, hiszen amióta a Facebook oldalam létezik, azóta a kommentelés színtere gyakorlatilag az a felület lett. Egyszerűbb. Ott egyébként 17656 követője van az oldalnak jelen állás szerint, de napról napra növekszik ez a szám.

Az a bizonyos borsófőzelék

A mindenkori legolvasottabb receptemet 2010.04.14-én publikáltam, na, mit gondoltok, mi az? Nem, nem torta, nem is valami desszert, hanem a borsófőzelék receptje, méghozzá lépésről lépésre, képekkel bemutatva. A második helyezett hasonló, sokakban nosztalgikus húrokat penget: a gyümölcsmártás pirított darával, ami nekem a menzai kedvencem volt.

A Google keresőjéből is sokan jönnek, a leggyakoribb keresőszó a maimonin kívül a borsófőzelék, az oreo torta, a pirított dara, az igazi brassói aprópecsenye. Régebben gyakrabban figyeltem, milyen keresőszavakkal találnak rám, és szerettem a különlegesebbeket olvasgatni, amelyekre mondjuk nem teljesen egyértelmű, miért küldte az illetőt hozzám (is) a Google, vagy egyszerűen csak vicces maga a keresés. Szóval, a mostani kedvenceim:

az etiket szerint egyidősebb férfi le tegezhet egy ismeretlen fiatalabb nőt

baratom anyukaja mondtha hogy tegezzem

békünbe tekert csirke karácsonyra

Hány fokos vízzel kell forrázni a malaccot.

jön az anyák napja jaj mit is csináljunk

kelkáposztabol lehet káposzta levest készíteni?

lehet lekvart enni ejszakara

lehet vaddisznot fogni hurokkal?

leszoktatni a hazukságról

melankolikus ember nehezen lesz szerelmes

Melyik jobb vércsoport az AB Rh negativ vagy az AB Rh pozitív

mi ez karacsonykor 11 fok hat ez nem normalis ido honak kellene lenni

miért fáradok ki 1 hossz úszástól?

mokus pörkölt

nem vagyok olyan mint régen

pangracius hal tenyésztése video

véleményem szerint kicsi lett volna a méteres kalács

Ez egy nagyon kedves emlék, a története itt olvasható

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, miért is írok blogot. Mi az értelme, mi a célom vele? Nem volt rá jó válaszom, egyszerűen csak szerettem írni, és azt is szerettem, hogy ezen az interaktív felületen visszajelzéseket is kapok az olvasóktól. Azt azonban soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az olvasóimmal a saját cukrászdánkban fogok találkozni, azokkal, akik eljönnek akár többszáz kilométerről, mert kíváncsiak annak a sztorinak a beteljesülésére, amit ők itt évek óta olvastak. Óriási dolog ez, és mindig nagyon meghatódom, amikor egy vendég elmondja nekem, hogy  már milyen régóta olvassa a blogot, és hogy nagyon örül, hogy saját szemével is láthatja a helyet, amit fotókon már annyiszor megnézett.

Köszönöm nektek ezt a tíz évet, hogy követtetek, jöttetek, olvastatok, hozzászóltatok, drukkoltatok, velem örültetek, vagy éppen sírtatok, sőt, sokan segítettetek így vagy úgy.

Hogy az életünk merre kanyarodik tovább, nem tudom; hiszen azt sem láttam előre, hogy sütéssel fogok majd foglalkozni, nem újságírással. A blogot mindenesetre folytatom, ahogy az erőmből, időmből telik. És hogy legyen valami kis extra is, ide a végére: a szülinap alkalmából játsszunk! Kérdezzetek, válaszolok. Akár a munkával, a magánélettel kapcsolatos, mondjátok bátran. A kérdéseiteket itt is feltehetitek, kommentben, vagy a facebookon, ennek a bejegyzésnek a posztja alatt. 

Rajta! 🙂

 

Ajánlott cikkek

2 Hozzászólás

  1. Mekkora a labad?
    Mit olvastal legutobb?
    Kedvenc sos sutid?
    Mit jelent szamodra hinni?
    Van kedvenc helyed az otthonotokban?
    Mikor mostad le utoljara a kilincseket a lakasban?
    Van vegrendeletetek a ferjeddel, fontosnak tartjatok?
    Hogy lesztek nyitva Karacsonykor?
    Milyen a gyerekek viszonya a nagyszulokkel?
    Nem furcsa, hogy felnottek mar a gyerekek?
    Aaaaa na eszembe jutott par kerdes igy hirtelen.

  2. Kedves Mónika,régóta olvaslak már és nagyon örülök a sikereiteknek.
    Velem együtt biztos sokan érdekesnek találnák, ha írnál pro és kontra a hitel felvétellel kapcsolatban. Kifejtve a ti meggyőződéseteket,hogy vajon miért vállaltátok be a 4 gyermekkel a költözködéseket,”bizonytalanságot”, és mi az oka annak, hogy nem jártatok a hitelhez folyamodâs útján,mint oly’ sokan (akár hívőként is.)
    Nagyon köszönöm, további sok sikert kívánok nektek! Adrienn

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük