Szeretitek az almás pitét? Vagy amúgy az akármilyen almás süteményt? Ha jól emlékszem, otthoni sütögetéseimet almás süteményekkel kezdtem el, mert ha más gyümölcs nem is, de azért alma szinte mindig volt otthon, sőt, volt olyan időszak télen, amikor már muszáj volt kitalálni valamit, hogy fogyjon a pincében tárolt készlet, nehogy megrohadjon, hogy aztán azon bosszankodjunk, minekvettünkennyit, mondtamhogyhülyeség.
Van a blogon is bőven almás recept, de most valami mást akartam. Kaptam ugyanis a Bock Borászattól kékszőlőmag mikroőrleményt tesztelésre, és azt gondoltam, ha a tésztában a liszt egy részét kiváltom az őrleménnyel, az a kis különleges íz pontosan passzolni fog egy jó szaftos almatöltelékhez. Szőlőmag őrleményt egyébként már régebben is eszegettem, joghurtba, salátába keverve, mert azt olvastam, hogy nagyon egészséges. Bock József 2015-ben döntött úgy, hogy szőlőmag üzemet épít, a termékfejlesztésbe a Pécsi Tudományegyetem és a Szent István Egyetem kutatóit is bevonta. Az ő közös, közel két évig tartó munkájuknak az eredménye az a mikroőrlemény, amely az én almás bélesembe is belekerült. A szemcsemérete finomabb, mint a liszté, klasszul elkeveredik benne. Nagyon gazdag antioxidánsokban, érdekesség, hogy az úgynevezett teljes antioxidáns kapacitása azonos koncentrációra vetítve másfélszer nagyobb a C-vitaminnál. Azért ez már valami!
No de ennyit mára a tudomány és a technika világából, térjünk a receptre.
Hozzávalók egy 29-30 cm átmérőjű piteformához – a tésztához:
30 dkg liszt
5 dkg Bock Kékszőlőmag Mikroőrlemény
18 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 cs sütőpor
3-4 ek tejföl
csipet só
A töltelékhez:
1,2 kg hámozott, kis kockákra vágott alma (a végeredmény legyen 1,2 kg, úgyhogy számoljatok közel két kilóval, persze attól függően, milyen ügyesen hámoztok)
cukor (kb. 10 dkg, de függ az almától és a család ízlésétől is
3 dl fehérbor
3 dkg keményítő
1 tk őrölt fahéj
1. Készítsük el a tölteléket: az kockázott almát tegyük egy lábasba, öntsük rá a bort, a cukorból 2 dkg kivételével az összeset. és főzzük fel. Nem kell sokáig forralni, az a célunk, hogy a kockák nagyjából egyben maradjanak, úgyhogy 1-2 perccel a forrás után sűrítsük be az alma levét. Ehhez tegyük egy kis műanyag edénybe a keményítőt és a maradék cukrot, keverjük el, és kevergetés közben engedjünk hozzá néhány evőkanálnyi vizet, hogy éppen folyós legyen a keverékünk. Azért kell a cukrot a keményítőbe keverni, mert így nem lesz csomós, amikor hozzáadjuk az almához. Folyamatos keverés közben adjuk a gyümölcshöz a keményítős keveréket. Egyet hagyjuk buggyani, és kész, le is vehetjük a tűzről. Hagyjuk hűlni.
2. Jöhet a tészta. Ha van állványos robotgépünk, akkor a tejföl kivételével tegyünk bele mindent az üstbe, és a dagasztókarral addig kevertessük, amíg a vajat el nem dolgozza a lisztben. Ekkor mehet bele a tejföl, annyi, hogy rugalmas, nem ragacsos, nyújtható gombóccá álljon össze a tészta.
Ugyanez kézzel sem nagy vasziszt, nagyobb műanyag edénybe mehet a liszt, az őrlemény, a porcukor, a sütőpor, a só, rá a kockákra vágott vaj, és a két tenyerünk között addig sodorgatjuk, amíg nagyjából egynemű keverék nem lesz. Ekkor adjuk hozzá a tejfölt, és összeállítjuk vele a tésztát.
3. Előmelegítjük a sütőt 180 fokosra (alsó-felső).
4. Sütőpapírt vágunk a forma aljára (az oldalára nem kell), a tésztát szétszedjük 2/3-ad – 1/3-ad arányban, a nagyobb gombócot kinyújtjuk, és a formába tesszük úgy, hogy a sütinek majd pereme is legyen, úgy 3 centi magasan. Kinyújtjuk a kisebbik gombócot is, és ha ez megvan, beleöntjük a tésztaalapba a tölteléket, rátesszük a tetejére szánt tésztát, a széleket összedolgozzuk az ujjainkkal. Egy tojást felverünk pici sóval, ezzel lekenjük a béles tetejét, majd megszurkáljuk villával, és mehet a sütőbe, úgy nagyjából 35 percre. Mondanám, hogy amíg pirosra nem sül, de ez csak akkor látható, ha nincs szőlőmag őrlemény a tésztában, mert egyébként olyan színt kap, mintha kakaó lenne benne, ergo nem látható, mikor kezd pirulni. Hagyatkozzunk a megérzésünkre…
A bejegyzést a Bock Borászat támogatta.
