Tegnap elkezdtem végignézni a 2018-as év eseményeit, legalább is azokat, amelyeket dokumentáltam a blogon. Az első hat hónapunkat látva egyértelműen kijelenthetem, hogy remek év volt ez. Lássuk a másik felét!
JÚLIUS
Kis kedvencünk, Flórika, aki tavasszal csontvelő-átültetésen esett át, új életének századik napját ünnepelte a mi tortánkkal. 
Most is elmondom, hogy Flóra azóta is teljesen rendben van, szépen fejlődik, és minden eredménye jó. Gyakran meglátogat bennünket a cukrászdában:-)
Július elején megtartottuk a cukrászda hivatalos megnyitóját, amelyre megpróbáltuk azokat összehívni, akik így vagy úgy, de segítették a létrejöttét. 
És folytatódtak a dolgos hétköznapok. Meglepődtem, hogy tulajdonképpen az első naptól kezdve milyen sokan jöttek el hozzánk közületek, kedves olvasók, ráadásul nyilvánvalóan nem is tudok mindenkiről, csak azokról, akik elmondták nekem. Rengeteg kedves visszajelzést kaptunk, ami megerősített bennünket abban, hogy bizony ennek a nyitásnak éppen itt volt az ideje.
Időről időre feltűntem valamilyen médiumban, a történetünk egy időben egész nagy érdeklődést váltott ki. Ezeket is megörökítettem egy bejegyzésben, mert úgyis elfelejtem.
Aztán, hogy az egyensúly meglegyen, egyik reggel megint baj történt: a kutyánkat, Bogyót elütötte egy autó. Még ma is sokszor eszünkbe jut, a kis konok, makacs, de szeretnivaló jószág, aki egyéniség volt. 
Kialakítottuk a gyereksarkot a cukrászdában, és egyre több játékot kaptunk. Olyan játszóhelyet sikerült létrehoznunk, hogy a gyerekek hosszú-hosszú ideig hagyják szüleiket nyugodtan kávézni, és sokszor sírás van, amikor haza kell menni…
A legtöbb könnyet a Bogyó és Babóca figurák miatt ejtik a gyerekek, mert szeretnék hazavinni őket, de hát ugye nem lehet. A két figurát egy Anna nevű kislánytól kaptuk ajándékba, aki azt kérte szülinapjára a szüleitől, hogy nálunk sütizzenek – nagyon messze laknak tőlünk, az persze hozzá tartozik a dologhoz.
Július végén színházba mentünk: nagyon örülök annak, hogy a Centrál Színház darabjaiból egyet-egyet meg tudunk nézni itt Keszthelyen, ezúttal Molnár Ferenc Delilája volt műsoron a Keszthelyi Nyári Játékok keretében.
AUGUSZTUS
Fiaim, Bálint és Bence készítettek egy nagyon klassz videót a cukrászdáról, amolyan promo jelleggel.
Ebből is látszik, hogy sokat telefonálok:-)
Aztán jött néhány nap, amikor folyamatosan elromlott a kávégépünk, pedig már többet is kaptunk kölcsön, szóval, kezdtünk megijedni.
Mindazzal együtt, hogy élveztük a munkát a cukrászdában, nagyon vártuk az augusztus végét: a zadari nyaralást. Erre az időre bezártuk a cukrászdát, és hat napra kikapcsoltunk. Sokat sétáltunk Zára óvárosában, rendkívül hangulatos, magával ragadó.
Strandoltunk is, persze, és figyeltük, ki olyan bátor, hogy az ugrótotony – vagy mi a neve – tetejéről is le mer ugrani. Bálint le mert.
Kajakoztunk a Zrmanja folyón…
…felfedeztük Vodicét és Tribunjt. 
SZEPTEMBER
Szeptember mindig a szokásos fotóval kezdődik, amit sokan vártok, és egyre többen írjátok, hogy saját családotokban is bevezettétek már ezt a jó kis hagyományt.
Zsófi(15) is megkezdte a középiskolát, ugyanoda jár, ahova kisebbik bátyja, Bence(18): a keszthelyi közgazdasági szakközépiskolába. Bálint(21) Pécsett jogot tanul, harmadik évfolyamon, Nóri(22) Budapesten végzi az óvónőképzőt levelezőn, miközben egy angol nyelvű magánoviban dolgozik.
Szeptembertől a cukrászdában hétfőnként szabadnapot tartunk, és elhatároztuk a férjemmel, hogy ezeket a napokat kettesben töltjük el, programot szervezve rá. Első alkalommal Tihanyba mentünk.
A következő héten biciklitúrát szerveztünk magunknak, a déli part felé indultunk, Fonyódról hajóval mentünk át Badacsonyba, és úgy tekertünk vissza Gyenesdiásra.
A túra legemlékezetesebb pontja az a libamáj, amit az úgynevezett „Rablósoron” ettünk Badacsonyban. 
Nagyon klassz kirándulás volt, mindig meglepődünk rajta, mennyi új látnivalót rejteget még a Balaton, ahol élünk, és amiről azt hisszük, ismerjük.
OKTÓBER
Október elején nagyon klassz programunk volt, amiről egy sort sem írtam itt a blogon, egyszerűen nem bírtam időt keríteni rá: szeptemberben lefoglaltunk egy hétfői napra raftingolást a szlovéniai Bovecben, és hogy ne kelljen hétfő hajnalban sokszáz kilométert utaznunk, elindultunk vasárnap reggel, és megálltunk Bledben. Bled valami gyönyörű, és el akartam nektek mesélni, miért is érdemes odautazni, sőt, a véleményemet is le akartam írni a bledi krémesről, de aztán csak tolódott, tolódott a dolog… talán majd most januárban bepótolom.
Bledben aludtunk, másnap pedig reggel 8-kor Bovecben voltunk, ahol egy nyolcfős raftban leeveztünk a Soca folyón. Csúcs volt; igazából azért halasztottam a bejegyzés megírását, mert vártam, hogy a szervező iroda átküldje a fotókat aztán átküldték egy óriás fájlban, és mire oda jutottam, hogy na, megírom a bejegyzést, a fájl már nem volt elérhető. Írtam az irodának, hogy légyszi, küldjétek el újra, de kiderült, hogy decemberig valami melegebb éghajlaton nyaralnak, távol az irodától, úgyhogy majd csak mostanában kapom meg újra a képeket. Akkor majd megint el fogom nektek mondani, amit most: a raftingolást ne hagyjátok ki az életetekből.
Bovecből hazafelé megálltunk Ljubljanában, a szlovén fővárosban, és elaléltunk. Gyönyörű. Folyó szeli ketté a belvárost, a két partján éttermek, kávézók, üzletek, cukrászdák sorakoznak. A Lolitáról olvastam, hogy nagyon jó, és ide be is mentünk – tényleg az!
Októberben volt tízéves a blog, bár csak novemberben írtam róla meg a bejegyzést. Tíz év – még kimondani is sok. Ha belegondolok, hogy tíz év alatt mennyi minden történt…
NOVEMBER
Kezdtük egyre jobban élvezni ezeket a hétfői szabadnapokat, erre mit csináltunk? Vettünk egy kiskutyát. November elején került hozzánk Manci, az akkor 8 hetes csoki labrador kölyök.
Hát ezzel vége lett a nagy szabadságnak, Mancit nyilvánvalóan nem lehetett hosszú időre magára hagyni, de nagyon jó döntés volt, okos, kedves kiskutya, és nagyon jó tanuló a kutyaiskolában, ahova jár. 🙂
A november egyébként nálunk a szülinapokról szól, ekkor van a férjem és a két lányunk születésnapja, úgyhogy torta van bőven…
Novemberben részt vettünk egy kolléganőmmel a Demeter Chocolate csokis kurzusán Kiskunlacházán, aminek nemcsak a szakmai rész miatt örültem, hanem mert rendkívül jó embereket ismertem meg itt a tulajdonosok személyében.
DECEMBER
A december valami egészen döbbenetes sebességgel suhan el állandóan. És hiába tudjuk, hogy karácsony előtt nagyon sok munkánk lesz, nagyon nem tudunk előre rákészülni, hiszen a tortáink frissen készülnek, nem fagyasztunk semmit. December közepén részt vettünk a Villa Kabala karácsonyi vásárán, ami nagyon klassz élmény volt. 
Aztán hipp-hopp, itt volt a karácsony, az üzemben 4, a cukrászdában 3 nap szünet következett, úgyhogy végre szusszantunk egyet.
Most pedig itt ülök, a cukrászda már zárva, a vendégeink sorban érkeznek a szilveszteri kis partinkra, úgyhogy befejezem 2018 áttekintését. Jó év volt, és nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra 2019. Tartsatok velem jövőre is!
Boldog 2019-et kívánok nektek!