A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Barátaink már nagyon régóta mondogatták, hogy Bledbe el kell menni. Körbe kell sétálni a tavat, meg kell kóstolni a Bledi Krémest, aztán lehet beszélgetni az élet nagy dolgairól. Egy a lényeg: BLEDET LÁTNI KELL. Aki esetleg még nem hallott róla, elmondom: Bled Szlovéniában található, abban a mázlista országban, amelyben mérete dacára mindenféle természeti csoda található, tenger, tavak, erdők, vad vizek, hegyek, dombok, barlangok. A Bledi-tó egy gleccser-vájta képződmény, különlegessége, hogy a közepén – na jó, nem mértanilag -, egy kis szigeten egy templom áll. A szigetre csónakokkal lehet eljutni, persze, méregdrágán:-)

Tavaly ősszel jártunk a városkában, egy éjszakát töltöttünk a Hotel Kompas nevű szállodában; ennek előnye, hogy két percre van a tótól, és kiváló a reggelije. A szoba korrekt volt, a wellness részleg szintén. Az éjszaka közepén egy vicces sztori is történt, ugyanis a szállodában szállt meg egy jetlegtől szenvedő japán csoport, éjjel nem bírtak aludni, és már nyitáskor ott voltak az étteremben a reggelinél; nos, éjszaka, hazatérve a sétából próbálták kinyini a kártyával működő ajtókat: csak azt hallottuk, hogy az ajtókon a kártyaleolvasó egy csomószor berreg, de valamiért nem tudnak bemenni; aztán egyszer csak nagy nevetés: rájöttek, hogy miután berreg a kártyaleolvasó, az ajtót meg kell lökni befelé…

Nekünk egyébként Bled csak megálló volt: a következő napon vadvízi evezésre mentünk a Soca folyóra, ennek okán aznap reggel 8-ra már meg kellett jelennünk a túraszervező csapat boveci irodájában, és úgy gondoltuk, ezt Beldből hamarabb elérjük, mint Gyenesdiásról. Logikus. A raftingot is elmesélem egyszer. Csúcs volt.

Szóval, megérkeztünk Bledbe valamikor kora délután, elfoglaltuk a szállást,majd nekiláttunk a kötelező körnek a tó körül. Ez körülbelül 1,5 -2 órás séta, attól függően, mennyit bámészkodunk.

Nos, bámészkodni lehet bőven, mert a tó egészen elképesztő. Ahogy az ember sétál, a lelke közben egyszerűen megnyugszik.

Nekem amúgy is a víz és az erdő a két kedvenc természeti elemem, és ha ez a kettő együtt van, akkor én jól érzem magam.

Bár október volt, elég hűvös, a legelszántabbak nem hátráltak meg és a fotó kedvéért megmártóztak a hideg tóban.

Nem tudom, nekem mi kellene hozzá…

A tavon egyébként edzéseket tartanak kajakosoknak, kenusoknak, sőt, nem olyan régen valamilyen világversenyt is rendeztek itt, de bevallom, már nem emlékszem, mi is volt az.

Szóval, sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk, és tudtuk, hogy muszáj megkóstolnunk a Bledi Krémest, anélkül nem mehetünk haza, mert a barátaink lelkünkre kötötték, hogy muszáj.

Állítólag Ištvan Lukačevič, a Park szálloda cukrászatának korábbi főnöke több évi kísérletezés után találta meg az igazi receptet. Úgyhogy megcéloztuk a Park szálloda teraszát, többszáz másik turistával együtt.

Ez a következő kép csak azért maradt bent,mert vicces. Ott a nő, nincs ott a nő.

Szóval, leültünk a Park szálloda teraszán. Látszik, hogy nagyüzem, vagdossák a krémest a turisták elé, mint ahogy a húst odacsapja a hentes a mérlegre.

A krémes: azt hozta, amire számítottunk. Semmi extra, csak a legenda. Tudom, hogy tőlem nagyképűségnek hangzik egy sütemény-bírálat, ezért nem is bonyolódom bele. A lényeg az, hogy ne a krémesért menjetek Bledbe, de persze, ha megkívánjátok, egyetek nyugodtan.

De hozzánk is eljöhettek. Vasárnaponként van házi krémes.

Hogy feledjük a krémes – és a hely – okozta csalódást, éttermet kerestünk, ahol megvacsorázhattunk. A választásunk egy nagyon kedves kinézetű étteremre esett, amelynek nem utolsósorban az értékelései is kiválóak voltak; ez volt az Oštarija Peglez’n. Fergeteges vacsorát ettünk!

Ez az étlapon “struklji” néven szerepelt, és nem is fordították le a szót se németre, se angolra. Megtetszett, gondoltam, kipróbálom. Nem csalódtam!

Az étterem családias, szívből ajánlom, ha Bledben jártok.

Megvacsoráztunk, és visszamentünk a szállodába. A szobánkból kilátás nyílt a tóra és a várra – meg is fogadtuk, hogy visszatérünk ide hamarosan, amikor majd a várat is meglátogatjuk – most az kimaradt. Ezzel együtt elmondhatom, hogy felejthetetlen napot töltöttünk Bledben. Menjetek, nézzétek meg.

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük