Bagelt mindenkinek!

Már nem, mintha ez a két dolog feltétlenül összekapcsolódna, csak tudom, hogy erről a péksütiről első hallásra 10-ből 9 embernek Amerika jut eszébe, Amerikáról meg nekünk, közép-kelet-európaiaknak mondjuk New York. Meg mert valamikor, nem olyan régen még képviselte magát egy üzlettel Pesten a New York Bagel című üzletlánc, de az már megszűnt.

Szóval, a 10-ből a maradék 1 azért általában tudja, hogy ez a holmi Lengyelországból származik, bevándorló zsidók vitték magukkal a XIX. században az Egyesült Államokba. Onnan indult világhódító útjára, megtévesztve az emberiséget, mintha valami ámerikánus okosság lenne. Pedig nem az.

So, Eszter barátnőm, aki már négy éve Kanadában tengeti mindennapjait, most a nyár végén hazalátogatott, és hozott nekem egy csomag kanadai tuti bagelt, a legmenőbbet, amit kapni lehet. Lelkemre kötötte, ne együk meg, holnap hoz hozzá autentikus feltétet is, amivel ezt enni kell. Addig fagyasztó.

Na igen ám, de gasztroblogger anyukát idén felkészületlenül érte a tanévkezdés, és egy csütörtöki reggelen arra ébredtünk, hogy hoppá, mától iskola, tízórait kéne csomagolni. A kenyér elfogyott, ámde – mentőötlet! – van itt nekünk egy zacskó bagelünk, gyorsan be a sütőbe, aztán eszitek sonkával sajttal, kész.

Eszter is betoppant egy hét múlva – meghozta a bagelhez a cuccot: krémsajt, lazac, kapribogyó, hagymát nem, csak mondta, még az kell rá. Muszáj volt bevallanom, hogy hát bizony, a bagel elfogyott, DE…egyszer már sütöttem, és úgyis akartam már ismét. Tegnap jött el a napja.

Azóta kitaláltam, ha lesz nekem egy tortillázóm egyszer, az lehet, hogy inkább bagelező lesz.

Amúgy meg, nemrég elromlott a kenyérsütőm – pontosabban, nem is elromlott, csak kikoptak a lapátok középen, és a tészta megállítja őket, nem forognak, csak belül azok a tengelyek, vagy mik, amelyekre rá kell húzni a lapátokat -, és rájöttem, hogy én szeretek kézzel tésztát dagasztani. Engem az megnyugtat. A bagel tésztáját mondjuk lehet, hogy amúgy sem erőltetném a géppel, mert a szokásosnál keményebb kelt tészta, valószínűleg szenvedne vele a kenyérsütő.

A dagasztás kb. 10-15 perc munkát jelent első körben, aztán még egy kicsit, és végül formázni kell – ez nem megy olyan egyszerűen, a tészta nem könnyen veti alá magát akaratunknak. Aztán főzni kell, majd sütni, és ha aznap nem esszük meg, félbe vágva, nejlonzacskóba csomagolva fagyasszuk le. A fagyasztás lehetősége miatt érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget készíteni, már persze csak akkor, ha nem akarunk nekiállni a dagasztás kedvéért minden nap.

Hozzávalók (15 db-hoz):

1 kg liszt

5 dl meleg víz

2 ek cukor

1,5 dkg élesztő

1 ek só

2 ek olaj

A főzéshez:

egy lábasban forró víz

bele egy evőkanál cukor

egy kávéskanál szódabikarbóna

Egy nagy tálban, csak hogy kényelmesen elférjen, beleöntöm a lisztet. A közepében mélyedést alakítok ki, beleöntöm a vizet, beleszórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, aztán tíz percig elfoglalom magam mással.  Amikor az élesztő felhabosodik, akkor összegyúrom a tésztát, hozzáadom persze még a sót, az olajat. Jó kemény tészta lesz, relatíve homogénre gyúrom. Amikor ez megvan, a tál alját kiolajozom, visszateszem bele a tésztagombócot, és letakarva kelesztem kb. fél órán át.

Átgyúrom a megkelt gombócot, hosszúkás hengert formázok belőle, amit saccra 15 egyformaszerű szeletre vágok, a szeletekből kis zsemlére emlékeztető cipókat gömbölyítek. Tíz perc pihi.

Utána hosszú – 20 cm – hurkákat sodrok a kis tésztadarabokból, amelyeket már a végleges formára alakítok. Eszter azt mondja, ezt ott a kanadai bageles, akinél szokta venni, egy mozdulattal csinálja – mármint az összeillesztést -, hát, nekem eggyel nem ment, de így utólag azt mondom, nem is kell azzal annyit bajlódni. Jó lesz.

Amikor a bagelcsoport második felét alakítgatjuk már, tegyünk fel egy fazékba vizet a tűzhelyre, dobjuk bele a cukrot és a szódabikarbónát. Ne kérdezzétek, minek, ezt Fűszeres Eszter szakácskönyvében olvastam, és hiszek neki, hogy ez jó.

Nos, amikor forr a víz, alakítási sorrendben dobáljuk bele a bageleket, egyszerre egyet, főzzük egyik oldalát fél percig, fordítás, újabb fél perc. Szedjük ki sütőpapírral borított tepsire, és mehet a következő a vízbe.

Ja, és kapcsoljuk be a sütőt, állítsuk 210 fokra.

Az előfőzött – szakszóval posírozott, de ez egy olyan ronda szó, nem? – bageleket kenjük meg felvert tojással, szórjuk meg különböző magokkal: mákkal, szezám- vagy  fekete hagymamaggal. Vagy hagyjuk üresen. Mehetnek a sütőbe kb. 15-17 percre, attól függően, mennyire szeretnénk pirosra sütni.

Ennyire…

…vagy ennyire.

Ha nem esszük meg, vágjuk félbe a bageleket, és miután kihűltek, tegyük nejlonzacskóba, és fagyasszuk le. Kiolvasztásnál azt is tehetjük, hogy felhasználás előtt néhány órával elővesszük, és szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni, vagy 150 fokos sütőben melegítjük ki, ha jól emlékszem, talán tíz perc alatt. De most erre nem vennék mérget.

Akár vacsorára is tálalhatjuk: kitesszük az asztalra a bageleket, és a különböző feltéteket: füstölt lazacot, krémsajtot, kapribogyót, hagymát – ez ugyebár az Eszter által legnépszerűbbnek nevezett fogyasztási mód -, meg amit még szeret a család: sonkát, szalámit, paradicsomot, paprikát, túrókrémet, mittudomén.

Gyönyörű, feszes, fényes felület, belül tömör tészta, kicsit édeskés, kicsit sós… I love bagel.